2023. március 13.
3. nagyböjti hét hétfő
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Lk 4,24-30
A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez:
„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Elmélkedés
„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. (Lk 4,24)
A mai evangéliumi rész előzménye az, hogy Jézus visszatér városába, Názáretbe, és a zsinagógában Izajás prófétától azt a részt olvassa fel, amely a Messiás eljövetelére vonatkozik. Jézus ezt a jövendölést önmagára vonatkoztatja: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára” (Lk 4,21). A nép először lelkesedéssel hallgatja, később azonban felülkerekedik bennük a kétely: „Nem az ács József fia ez?” (Lk 4,22), kérdezgetik, és máris kezdik őt elutasítani. Jézus erre kemény szavakkal mutatja be hitetlenségük következményeit és példákat hoz arra, ahogy ez elődjeiknél is történt. Az ószövetségi nagy prófétákat idézi, akik szintén nem saját „hazájukban”, vallási környezetükben tették a nagy csodákat, hanem a pogányok földjén. Illés prófétának például a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz volt küldetése (Lk 4,26), Elizeus próféta pedig a szíriai Námánt tisztította meg a leprájától (Lk 4,27). Ezt hallva szülővárosa lakói feldühödnek rá és kiűzik Őt „a városon kívülre” és le akarják taszítani a szakadék széléről (Lk 4,29).
A Szentírást értelmezők felhívják a figyelmet arra, hogy ez a názáreti történet előrevetíti Jézus szenvedéstörténetét. Ahogyan ekkor a názáretiek nem fogadták el Jézust, úgy később az egész választott nép sem fogadta el Őt. Ebben az esetben Názáret, élete végén pedig a főváros, Jeruzsálem veti el személyét. Isten örömhíre azonban pogány földön kezd terjedni, ahogy a Jézus által idézett próféták esetében (Ortensio da Spinetoli: Lukács 175. old.).
Mi a mai üzenet számunkra? Ahogyan a názáretiekben, úgy bennünk is haragot válthat ki, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk. Sokszor mi is látványos csodákat kérnénk Jézustól és csalódunk, ha a dolgok nem a mi elképzeléseink szerint valósulnak meg. Hinnünk kell abban, hogy a csodák elsősorban nem külsőségekben, rajtunk kívül, hanem bennünk is történnek. Hinnünk kell abban, hogy a csodákhoz belső megtérésre van szükségünk. Ez azt jelenti, hogy fel kell ismernünk, mi az, ami az üdvösségünk szempontjából igazán fontos számunkra, és azt, ami nem lényeges, el kell tudnunk engedni.