2023. március 14.
3. nagyböjti hét kedd
Evangélium Szent Máté könyvéből
Mt 18,21-35
Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte:
„Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?”
Jézus így felelt:
„Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte:
»Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!«
Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte:
»Add meg, amivel tartozol!«
Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte:
»Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!«
De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá:
»Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?«
És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Elmélkedés
„Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?” (Mt 18,33)
A nagyböjt a megtérés ideje, amihez hozzátartozik a szentgyónás elvégzése. Ha komolyan vesszük ezt az üzenetet, szembenézünk önmagunkkal, s keressük, hogy melyek azok a bűnök, amelyektől nagyon nehezen tudunk megszabadulni, akkor el kell ismernünk, hogy az egyik legsúlyosabb bűnünk az, hogy nehezen tudunk megbocsátani. Gyakran mentegetjük is magunkat: a másik megsértett, nem kért bocsánatot, nem tudok neki megbocsátani. Vagy arra is gondolhatunk, hogyha most is megbocsátunk, azzal tartósítjuk a másikban a rosszat. Így inkább kivárunk vele. De közben a megbocsátás hiányából származó keserűség a mi lelkünket is marja.
Jézus a mai evangéliumban megbocsátásra szólít fel minket. Sőt, amikor Péter apostol megkérdezi Tőle, hogy hányszor kell megbocsátani, akkor azt mondja, hogy „hetvenszer hétszer”, ami a héber gondolkodásmód szerint azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátani (Jakubinyi György: Máté 210. old.). De hogyan leszünk képesek erre? – kérdezheti valaki. Jézus erre is megadja a választ: Isten is mindig megbocsát nekünk, ezért nekünk is mindig meg kell bocsátanunk másoknak. A példabeszéd is erről tanúskodik. A király azt mondja a szolgának: „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd a szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?” (Mt 18, 33). A rajtunk könyörülő Isten megbocsátó szeretete az, ami minket is kötelez.
Ha a szentek életét nézzük, akkor láthatjuk, hogy ők törekedtek a megbocsátásra. Nem tudtak haraggal vagy ellenszenvvel a lelkükben élni, Istenhez fohászkodtak, Istent hívták segítségül. Erre egy jól ismert példa Ali Agca esete. Ő 1981. május 13-án merényletet követett el II. János Pál pápa ellen. A merénylet után a később szentté avatott pápa kérte az emberektől: „Imádkozzatok testvéremért, akinek őszintén megbocsátottam.” Az imádság ugyanis képes arra, hogy az ember lelkében felszítsa Isten szeretetét, amely aztán arra indítja, hogy meg tudjon bocsátani a másiknak. Feljegyezték azt is, hogy a pápa 2 év múlva felkereste őt a börtönben, majd találkozott a merénylő édesanyjával, később a testvérével is. Képes volt megbocsátani, mert Istentől kért segítséget.
Imádkozzunk azért, hogy tudjunk imádkozni ellenségeinkért, azért, hogy tudjuk elfogadni bocsánatkérésüket, és hogy Isten kegyelméből merítve tudjunk megbocsátani nekik.