2023. március 16.
3. nagyböjti hét csütörtök
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Lk 11,14-23
Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta.
Egyesek azonban azt mondták:
„Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.”
Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle.
Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk:
„Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa.
Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.”
Elmélkedés
„Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.” (Lk 11,23)
A mai evangéliumban arról hallunk, hogy Jézus egy néma emberből ördögöt űz ki, s a néma meggyógyul. A környezetében levők Jézus hatalmának eredetén tanakodnak. Azzal vádolják, hogy ezt a hatalmat Belzebubtól, az ördögök fejedelmétől kapta. Mások pedig azt kérik tőle, hogy a hatalmát „égi jellel”, vagyis természetfeletti jellel igazolja. Jézus megmagyarázza, hogy hatalmát nem kaphatta az ördögök fejedelmétől, a Sátántól, mert az ördögűzés pontosan a Sátán ellen irányul (Lk 11,18).
A Szentírás értelmezői rámutatnak arra, hogy a történet hátterében Jézus és a vele szembenálló Sátán harca mutatkozik meg. Ennek a harcnak a végkimenetele ismert, mert Jézus úgy beszélt a Sátánról, mint aki villámként bukott le az égből (Lk 10,18). Azonban ez a győzelem csak a világ végén válik mindenki számára nyilvánvalóvá. Nagy jelentősége van azoknak a szavaknak, amelyeket Jézus a harchoz való csatlakozásról, az állásfoglalásról mond: „Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór” (Lk 11,23). Ez azt jelenti, hogy az embernek Jézus mellett kell állást foglalnia, mert ellenkező esetben a Sátán oldalára kerül. Ez az Evangélium egyik alapvető állítása. Nincs középút és nincs semleges választás (Ortensio da Spinetoli: Lukács 400. old.). A harc különféle fokozatairól lehet beszélni, de Jézus mellett kell állást foglalni.
Mi az üzenet számunkra? Jézus azt tanítja, hogy ha Ő „Isten ujjával” űzi ki az ördögöt, akkor elérkezett hozzánk Isten országa (Lk 11,20). A biblikusok szerint Isten ujja Isten hatalmát jelenti (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma 280. old.). Ezzel az ószövetségi képpel Jézus azt üzeni, hogy a kísértéseivel küszködő keresztény ember csak úgy tud a rosszal szembeszállni, megtisztulni, ha Jézust beengedi az életébe. Jézus Isten hatalmával, „ujjával” megtisztít minket. Nagyböjtben az Egyház azért buzdít minket az imára, mert az imádság nyitja meg a kaput lelkünkben, hogy Jézus belépjen rajta.