2023. március 18.
3. nagyböjti hét szombat
Evangélium Szent Lukács könyvéből
Lk 18,9-14
Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta:
„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában:
»Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.«
A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt:
»Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!«
Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
Elmélkedés
„Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk 18,13)
A mai példabeszéd szerint egy farizeus és egy vámos megy a templomba imádkozni. A farizeus az imádság mestere, a vámos pedig egy a nép által bűnösnek tartott ember. Jézus tanítása szerint mégis a vámos „megigazultan ment haza”, a farizeus pedig nem (Lk 18,14). A történetet hallva megkérdezhetjük: mit jelent a megigazulás? Miért igazult meg a vámos? Mit kell tennünk azért a nagyböjtben, hogy mi is megigazuljunk?
A Szentírás értelmezői szerint a megigazulás általában azt jelenti, hogy az ember olyat tesz, ami Isten számára kedves (Kocsis Imre: Lukács evangéliuma 387. old.). Isten előtt kedves volt ennek a vámosnak az alázata, amikor kifejezte: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lk 18,13). A farizeus magatartásából hiányzik az alázat. Ő inkább kérkedik Isten előtt a kiválóságával, sőt még azt a bűnt is elköveti, hogy összehasonlítja magát a vámossal. A Szentírást magyarázók arra is felhívják a figyelmet, hogy később Szent Pál apostol sokat foglalkozik a megigazulás gondolatával. Nála a megigazulás a Jézus személyében eljött megváltásba vetett hitet jelenti, amely belső átformálódást, megtisztulást hoz létre. Az ember látja emberi gyengeségeit, bűnösségét, tudja önmagáról, hogy nem „igaz” ember, s csak akkor tud igazzá válni, ha engedi, hogy az Igaz belépjen az életébe és átalakítsa azt. A farizeus pedig azért nem igazul meg, mert önmagát igaznak gondolja és nem nyílik meg alázatosan Isten kegyelme előtt.
Mit üzen számunkra a mai evangélium? A megigazulás a mi életünkben sem kiemelkedő szellemi, lelki eredmények formájában mutatkozik meg, hanem annak elismeréseként, hogy rászorulunk Isten kegyelmére, erejére. Ha az ember lelkének mélyére tekint, akkor el kell ismernie, hogy bűnös. Nem feltétlenül úgy, hogy súlyos bűnöket követ el, hanem úgy, hogy nem követi Isten indíttatásait, amit a lelkiismerete jelez. Így például elhanyagolja emberi kapcsolatait, nem veszi észre közelében a küszködő embert. Nem hallgatja meg őt, nem nyitja meg szíve ajtaját előtte. Nem veszi észre, hogy valaki szeretetre éhes, vagy szomjas. Érzéketlen a betegek lelki bajai iránt. Csak önmagára gondol, kiválóbbnak tartja magát a másiknál, ahogy azt a farizeus is tette. Ha ezeket a gyengeségeinket Isten előtt elismerjük, akkor van esélyünk arra, hogy Ő igazzá tegyen minket.