2023-03-22-szerda

2022. március 22.
4. nagyböjti hét szerda

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 5,17-30

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.”
E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel.
Jézus azonban tovább hirdette:
„Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre.
Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra.
Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint Atyámtól hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”

Elmélkedés

„Nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.” (Jn 5,30)

A tegnapi evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus meggyógyít egy harmincnyolc éve beteg embert. Ezt nem emberi tudással, hanem természetfeletti erővel teszi. Jézus környezetében felmerülhetett a kérdés, hogy ki Ő, csodáit milyen hatalommal teszi? A mai evangéliumban Jézus erre ad választ, magyarázatot.

Jézus hatalmának forrása az Atyával való kapcsolata. Ezt többféle módon is megfogalmazza: „A Fiú nem tehet semmit, csak amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is” (Jn 5,19). Egy másik helyen ezt mondja: „amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában (Jn 5,26). Végül az utolsó mondatban is erre utal: „Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem” (Jn 5,30). Jézus ezen kinyilatkoztatásainak fontos szerepe volt abban, hogy a Niceai hitvallás (325) kimondja: a „Fiú egylényegű az Atyával”. Rudolf Schnackenburg meg is állapítja, hogy ezt a részletet úgy kell olvasni, mint a János evangélium egyik leggazdagabb részét (Gál Ferenc: János evangéliuma 109. old.).

Milyen üzenete lehet számunkra a mai evangéliumnak? Ha az ember keresi a szerető Isten arcvonásait, akkor Jézus arcába kell tekintenie. A nagyböjti keresztút végzése lehetőséget ad számunkra, hogy Jézus arcvonásain elmélkedjünk. Elképzelhetjük, hogyan nézhetett a kereszt mellett álló édesanyja, Mária és a mellette álló szeretett tanítvány, János szemébe? Hogyan tekinthetett a helyette keresztet hordozó Cirénei Simonra, vagy az őt követő síró asszonyokra? Az elmélkedést segítő kegyelem által kirajzolódhatnak előttünk Jézus vonásai.

Ezeknek az elmélkedéseknek más szempontból is nagy jelentősége lehet. Jézus azt kérte tőlünk, hogy mi is hirdessük az örömhírt. Ennek a küldetésnek akkor tudunk megfelelni, ha nemcsak Jézus szavait idézzük, hanem Jézus tekintetével nézünk az emberekre. Ehhez is segítséget adhatnak a nagyböjti elmélkedéseink.