2023. március 23.
4. nagyböjti hét csütörtök
Evangélium Szent János könyvéből
Jn 5,31-47
Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak:
„Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.
Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet.
Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”
Elmélkedés
„tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem,… bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.” (Jn 5,36)
A mai evangélium egyik fontos üzenete az, hogy a tanúságtételnek nagyon fontos szerepe van Isten országa terjedése szempontjából. Jézus is a Róla szóló tanúságtétel fontosságára hivatkozik a mai tanításban. Az egyik Keresztelő János tanúságtétele, akit „égő és világító fénynek” nevez (Jn 5,35). A legfontosabb bizonyítékok azonban maguk a tettek, amelyeket Jézus az „Atya akaratából” (Jn 5,36) cselekedett. Ezek a cselekedetek tanúságot tesznek az Atya szeretetéről, ugyanakkor ezek a cselekedetek tanúskodnak Jézus küldetéséről is.
Ha végigtekintünk az Egyház üdvösségtörténetén, azt láthatjuk, hogy az Egyház a nagy csatáit, amelyet a környező világgal vívott, elsősorban nem a tanítással, hanem inkább a tanításból származó áldozatos tettekkel nyerte meg. Például a keresztények a rabszolgákra mint emberekre tekintettek, eltemették az ellenség halottjait, meg tudtak bocsátani ellenfeleiknek. Ezek a tettek hatással voltak a környezetükre. Ezért mondta Szent Ágoston: „Semmi nem olyan kemény (az emberi lélekben), hogy a szeretet ereje meg ne törhetné”.
Keresztény létünk egyik legfontosabb eleme ma is a tanúságtétel. Szent Ágostonra hivatkozva mondhatjuk, hogy valóban az emberi lélek, ha folyamatos ütések, súrlódások érik, megkeményedhet. Ezt a keménységet szép szavakkal vagy tetszetős eszmékkel nem tudjuk feltörni. Ha azonban figyelmes, őszinte és áldozatkész szeretettel fordulunk a megkeményedett szívű emberek felé, akkor ez a szeretet képes arra, hogy az emberi szíveket meglágyítsa. Jó példa erre a béke közvetítése az emberek felé. Ha szép szavakat mondunk a békéről, az hidegen hagyja az embereket. Ha azonban az Istentől ajándékba kapott belső békével fordulunk feléjük, ezt megérzik és elfogadják tőlünk.