2023. március 24.
4. nagyböjti hét péntek
Evangélium Szent János könyvéből
Jn 7,1-2.10.25-30
A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek. Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül néhányan ezt kérdezték:
„Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme, nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való, a Messiásról pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való.”
Erre Jézus, aki a templomban tanított, emelt hangon odaszólt:
„Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.”
Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Elmélkedés
„…ő küldött engem.” (Jn 7,29)
Az evangéliumot olvasva feltűnhet számunkra, hogy Jézus tanításának állandó, visszatérő üzenete volt, hogy Ő egy küldött, Őt a Mennyei Atya küldte, küldetésének célja pedig az emberek megváltása, üdvözítése. Első nyilvános beszédében Názáretben ezt mondja: „Az Úr lelke rajtam, Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, Ő küldött, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket” (Lk 4, 18). A keresztfán az utolsó szava is erre a küldetésre vonatkozott: „Beteljesedett” (Jn 19,30), vagyis beteljesítette a küldetését. A mai evangéliumban azonban arról hallunk, hogy Jézus szavait megpróbálják hiteltelenné tenni. Azt állítják, hogy Ő nem lehet a Messiás, mert tudható, hogy Ő Galileából származik, a Messiásról viszont senki sem tudhatja majd, hogy honnan származik, hiszen nem emberi, hanem isteni eredete van. Jézus azonban kijelenti nekik, hogy Őt az Atya, az „Igaz” küldte, Akit ők nem ismernek. Majd hozzáteszi: „Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem” (Jn 7,29).
Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a mi egyéni identitásunkhoz, önazonosságunkhoz, valóban hozzátartozik-e küldetéstudatunk, vagyis az, hogy mi is Isten küldöttjei vagyunk. Az identitásunkhoz sok minden hozzátartozik: például a nemünk, származásunk, munkánk. Ezek is nagyon lényegesek, de az Istentől kapott küldetésünknek még fontosabb szerepe van. Ez azt jelenti, hogy Isten szeretetét nekünk kell közvetíteni az emberek felé. Egy példa: A közösségben mindenkivel előfordulhat, hogy valaki megfárad, élete válságba kerül, nincsenek örömei, kilátástalannak találja a jövőt. Ilyenkor, ha valaki azt mondja neki, hogy „Isten rád is számít”, „rád másoknak is szüksége van.”, vagy más szavakkal „Ne add fel, mert neked még van feladatod, küldetésed az életben”, akkor küldetésének a felismerése kiemelheti őt a mélypontról, új lendületet adhat életének.
Imádkozzunk azért, hogy ebben a járvánnyal é a háborúval megsebzett világunkban egyre jobban felismerjük: fontos küldetésünk van. Elsősorban azok felé, akikkel éppen naponta találkozunk, akik nehézséggel küszködnek. Jézus az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben őket „felebarátnak” nevezte (Lk 10,36). Emellett küldetésünk van azok felé is, akikkel közvetlenül ugyan nem is találkozunk, de az üzenetre, amit képviselünk, ők is igényt tartanak. Hinnünk kell abban, hogy jócselekedeteink hozzájuk is eljuthatnak, hiszen ha valakivel jót tettünk, ő annak örömét hordozza magával és továbbadja másoknak.