2023. március 28.
5. nagyböjti hét kedd
Evangélium Szent János könyvéből
Jn 8,21-30
A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz:
„Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”
A zsidók erre tanakodni kezdtek:
„Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?«”
Jézus így folytatta:
„Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.”
Erre megkérdezték:
„De hát ki vagy te?”
Jézus azt válaszolta:
„Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek. Sokat kellene még beszélnem rólatok, és ítéletet mondanom felettetek, mert aki engem küldött, igazmondó; én pedig azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam.”
De azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszél nekik. Végül Jézus azt mondta nekik:
„Ha majd felemelitek a kereszten az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam. Aki küldött engem, az velem van, és nem hagy magamra, mert én mindig azt cselekszem, amiben ő tetszését találja.”
E szavak után sokan hittek Jézusban.
Elmélkedés
„De hát ki vagy te?” (Jn 8,25)
A mai evangéliumban Jézusnak felteszik a kérdést: „De hát ki vagy te?” (Jn 8,25). Erre a kérdésre Jézus így válaszol: „Ha majd felemelitek a kereszten az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok” (Jn 8,28). Amit talán úgy lehet egyszerűen magyarázni, hogyha ha majd Jézus meghal értünk a kereszten, akkor fogják megérteni, hogy Jézus, az Isten Fia, annyira szeretett minket, hogy az életét adta értünk.
A lelki élet mesterei felhívják a figyelmet arra, hogy Jézus halálakor és feltámadásakor nemcsak Istennek az emberek iránti szeretete mutatkozik meg, hanem a Szentháromság Egy Isten szeretete is felragyog előttünk. Az Atya elküldte a Fiút, hogy a bűn által megsebzett világban tanúskodjon Isten szeretetéről, áldozatával megváltsa az embert a bűnétől. A Fiú teljesítette a küldetést, és az Atya megdicsőítette, feltámasztotta a Fiút. A keresztre való felemelés és a feltámadás tehát Isten szeretetének a megnyilvánulása.
Mi az üzenet számunkra? Az evangéliumból kiindulva mondhatjuk: az, hogy egy ember kicsoda, hogy mit jelent a másik ember számára, az abból derül ki, hogy milyen és mekkora áldozatot hoz érte. Ezt életünk története is igazolja. Ha régi rokonainkra, ismerőseinkre gondolunk, akkor mindig azok az események jutnak eszünkbe, amikor áldozatot hoztak értünk. Amikor édesanyánkra gondolunk, az juthat eszünkbe, hogy ha gondjainkkal fordultunk hozzá, mindig meghallgatott minket. Nem mondta, hogy fáradt vagy hogy nem akar segíteni rajtunk. Ha édesapánkra gondolunk, az juthat eszünkbe, hogy sokat dolgozott azért, hogy gyermekeit fel tudja nevelni. Nem mondta, hogy erre nincs anyagi keret, hanem mindent elkövetett azért, hogy azt előteremtse. Amikor testvéreinkre vagy a barátainkra gondolunk, akkor az juthat eszünkbe, hogy úgy adtak nekünk, hogy ők sem bővelkedtek a javakban. Nagyböjt egy olyan kegyelmi idő, amikor ezeket a tetteket felidézhetjük és hálát adhatunk azért, hogy ők Krisztus testvéreiként, barátaiként a Megváltó szeretetét közvetítik felénk.