2023. március 29.
5. nagyböjti hét szerda
Evangélium Szent János könyvéből
Jn 8,31-42
Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.”
Ők erre tiltakoztak:
„Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: »Szabadok lesztek«?”
Jézus így felelt:
Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ottmarad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.”
Erre közbevágtak a zsidók:
„A mi atyánk Ábrahám!”
Jézus így folytatta:
„Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!”
Ők azonban tovább erősködtek:
„Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.”
Jézus azonban megállapította:
„Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.”
Elmélkedés
„…az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,32)
A mai evangéliumban Jézus az igazságról beszél. Tanítása szerint az igazság megismerése és a belső lelki szabadság között mély összefüggés van. Az igazság megismerése felszabadítja az embert az addigi téves vagy bizonytalan képzeteitől és felszabadítja arra, hogy jót tegyen, bátrabban ki merjen állni a véleménye mellett. Ezt mondja: „Megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32). Az evangéliumot olvasva feltűnik, hogy a farizeusok nem értik meg Jézus szavait. Ők nem az igazság megismeréséből származó lelki szabadságról beszélnek, hanem az Izrael üdvösségtörténetében megismert szabadságról. Ebben a történelemben a Gondviselő Isten megszabadítja népét a rabságból.
A lelki élet mesterei ezzel szemben felhívják a figyelmet arra, hogy az igazság általában azt jelenti, hogy felismerjük a felszínes dolgok mögött életünk mélyebb összefüggéseit. A hit szempontjából ez azt jelenheti, hogy minden nyomorúságunk ellenére felfedezzük, hogy Isten jó és szeret minket, és hogy életünknek is az a legfőbb értelme, hogy megpróbáljuk megismerni és szeretni egymást. Ez az igazság mutatkozott meg például a nagy járvány idején. A fizikai szabadságunkban korlátozottak voltunk. Ezek a fizikai korlátok azonban arra indíthattak minket, hogy elmélyüljünk belső, lelki szabadságunkban. Ezzel a belső szabadsággal felfedezhettük például azt, hogy lelkünk mélyén szeretetre vágyunk, és a világ a maga külsődleges, látványos értékeivel, fényeivel vagy technikai vívmányaival ezt a szeretet nem adja meg számunkra. Emberi kapcsolatainkat elmélyítve azonban megtalálhatjuk ezt a szeretet.
Nagyböjti időben vagyunk. A böjt lényege éppen az előbb idézett elmélyülésben, az igazság felismerésében és a lelki szabadság örömének a megélésében van. Visszautasítjuk a világ mesterséges zaját. Nem engedünk a mesterségesen gerjesztett fogyasztási kísértésnek. Újragondoljuk a kapcsolatunkat Istennel és az emberekkel. Ez az elmélyülés lehetőséget adhat számunkra, hogy felfedezzük lelkünk mélyén a szeretet utáni vágyat. Felfedezzük, hogy Isten szeretetből adta magát értünk, és mi életünk is akkor válik teljesebbé, ha szeretettel fordulunk mások felé.