2023. április 1.
5. nagyböjti hét szombat
Evangélium Szent János könyvéből
Jn 11,45-57
Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak:
„Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.”
Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik:
„Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: Jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!”
Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit.
Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efrém nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt.
Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla:
„Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?”
A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.
Elmélkedés
„Jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” (Jn 11,50)
A mai evangélium Jézus elítélésének okait mutatja be. A farizeusok azért akarják elítélni, mert nem tartja meg a törvényt. A szadduceusok pedig félnek az esetleges lázadástól, ezért akarják Jézus vesztét. Kaifás főpap eszerint érvel, amikor kimondja: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” (Jn 11,50). Nem foglalkozik azzal, hogy Jézusból természetfeletti szeretet árad. Nem az igazság érdekli, – talán érzéketlen is az igazság felfogására -, hanem a rövidtávú haszon. Ha Jézust halálra ítéli, akkor a rómaiaknak nem kell lázadástól félnie. Ezért Jézust halálra ítéli.
A Szentírást magyarázók rámutatnak arra, amit János evangélista is jelez, hogy bár Kaifást nem az igazság mellett való kiállás vezérelte, mégis igazat mondott. Jézus valóban a népért halt meg, de más értelemben. Nem azért halt meg, hogy a rómaiak alatti nagyobb szolgaságtól mentse meg a népet, hanem azért, hogy a bűn szolgaságából szabadítsa meg az embert. A lelki élet mesterei rámutatnak arra, hogy Jézus értünk vállalt halálának olyan mélysége van, amely közelebb vezet minket a megváltás titkához. A legteljesebb szeretet és önátadás a másokért vállalt halálban valósul meg a legteljesebb módon, amikor valaki a legnagyobb értékét, az életét adja másokért. A Szentháromság Egy Isten a megváltásnak ezt a módját választotta. Az Atya elküldte a Fiút, hogy feltárja az emberek előtt a szeretetét és ezáltal legyőzze a bűnt.
Ha elmélkedni akarunk a mai evangéliumon, mi is elgondolkodhatunk a szenvedés értelmén. A mai nem vallásos ember számára a szenvedés értelmetlennek tűnik. Ezért menekül is tőle, s ha lehet, elkerüli. A keresztény ember nem keresi a szenvedést, de lehetnek olyan esetek, amikor tudatosan vállalja. Ilyen szenvedést jelenthet például az, hogy a többséggel szemben kiáll az igazság, az élet védelme és az élet továbbadása mellett, az abortusz és eutanázia ellenében. Ilyen esetekben azonban a keresztény ember nem csak fájdalmat érez, hanem belső örömet is. Egyrészt azért, mert megtapasztalja a Szentlélek erejét, másrészt pedig azért is, mert hiszi, hogy Isten igazolni fogja őt, ahogy Jézust is igazolta.