Karácsonyi idő – 01-02

Karácsonyi idő – január 2.

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 1,19-28

Keresztelő János így tett tanúságot:
A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék öt: „Ki vagy te?”
Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta:
„Nem én vagyok a Messiás.”
Ezért megkérdezték tőle:
„Hát akkor? Talán Illés vagy?”
„Nem vagyok” – felelte.
„A próféta vagy?”
Erre is nemmel válaszolt.
Azt mondták tehát neki:
„Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?”
János ezt felelte:
„A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta.
A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték:
„Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?”
János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

Elmélkedés

„A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját!” (Jn 1,23).

Az ádventi idő egyik kiemelkedő személye Keresztelő Szent János volt, aki már édesanyja, Erzsébet méhében megérezte a Megváltó közelségét, és kifejezte a találkozás örömét (Lk 1,41), később pedig a Jordán partján megkeresztelte Jézust és tanúságot tett róla: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn 1,29). Az újév első hétköznapján az Egyház újra a Keresztelőt állítja elénk, aki Izajás prófétára hivatkozva így lelkesíti az embereket: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját!” (Jn 1,23).

Az emberben felvetődik a kérdés, hogy az újév kezdetén mi az üzenete ennek az evangéliumi résznek? A választ a közeledő ünnep, Urunk megjelenésének főünnepe (görögül epifánia, korábbi nevén vízkereszt) közelsége adhatja meg. Ennek az ünnepnek üzenete az, hogy a Jézus általi megváltás egyetemes, Jézus mindenki számára megszületett. Emiatt az Egyház tevékenységéhez elengedhetetlenül hozzátartozik a misszió, az Evangélium üzenetének továbbadása. A keresztény embernek tehát Keresztelő Jánoshoz hasonlóan elő kell készítenie az Úr útját azok felé, akik nem hallottak Róla, vagy éppen valamilyen téves kép alakult ki bennük az Üdvözítőről.

A mai napon az Egyház két egyházatyára, Nagy Szent Vazulra (330-379) és Nazianzi Szent Gergelyre (330-389) emlékezik. Mint koruknak kiemelkedő egyéniségei, többféle módon is segítették az Úr útját az emberek felé. Nagy Szent Vazul szerzetesrendet alapított. A szerzetesi életforma jel a világ számára. Isten szeretete mint különleges ajándék képes arra, hogy kitöltse a kiválasztott életét. Nazianzi Szent Gergely pedig ékesszólásával hatott az emberi lelkekre. Barátságuk, amelynek alapja Jézus barátsága volt, sokak számára példa lett. Ennek egyik jellemzője volt, hogy nem irigykedtek egymásra, hanem tudtak örülni egymás sikereinek (Imaórák liturgiája: I. 1049. old.). A barátság ma is üzenet a világ számára. Jelzi, hogy Isten barátsága, kegyelme képessé teszi az embert arra, hogy túllépve egyéni korlátain, tudja önmagát ajándékba adni és a másikat ajándékként elfogadni.

2021. január 2.