Karácsonyi idő – január 7.
Evangélium Szent Máté könyvéből
Amikor Jézus meghallotta, hogy Keresztelő Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
„Zabulon földje és Neftali földje, a tenger útja, a Jordán vidéke, a pogányok Galileája: A sötétben lakó nép nagy fényt lát, és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.”
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette:
„Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
Bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vittek mindenféle beteget, akik különböző fájdalmas betegségekben és bajokban szenvedtek: még ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és bénákat is –, és ő mind meggyógyította őket.
Nagy népsereg követte Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Elmélkedés
„Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 4,17)
Ismerjük a régi közmondást, hogy „minden új év új lehetőséget jelent”. S valóban, az év első napjaiban, mérlegelve lehetőségeinket, komoly elhatározásokat teszünk: munkánkat jobban, lelkiismeretesebben végezzük, jobban odafigyelünk egymásra, emberi kapcsolatainkat megpróbáljuk rendezni, szebbé, gazdagabbá tenni. Aztán eltelik néhány hét, és keserűen tapasztaljuk, hogy elhatározásainkat nem tudtuk valóra váltani. Felmerülhet bennünk a kérdés: mit tegyünk, hogy szép terveinket, álmainkat meg tudjuk valósítani?
Az egyház a mai napon egy olyan evangéliumi szakaszt állít elénk, amely segítséget adhat számunkra. Máté evangéliumában azt olvassuk, hogy Jézus ezekkel a szavakkal kezdi messiási működését: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett a mennyek országa!” (Mt 4,17). Ez azt jelenti, vegyétek észre, hogy Isten Országa közöttetek van, vegyétek észre az Ő jóságát, szeretetét, és ez a szeretet indítson benneteket arra, hogy térjetek meg, tehát hogy változtassatok eddigi életmódotokon. Amit talán úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy ne saját erőből próbáljatok megváltozni, hanem fogadjátok el Isten segítségét.
A Szentírással foglalkozó tudósok felhívják a figyelmet arra, hogy az eredeti görög szöveg mélyebb értelmet is hordoz, mint hogy „tartsatok bűnbánatot”. A „metanoia” elsősorban a gondolkodásmód megváltozását jelenti. (A „nusz” görögül a szív értelmét jelenti, a „meta” átformálást jelent.) Természetes, hogy ha valakinek a gondolkodásmódja, életfelfogása megváltozik, akkor az együtt járhat már bűnbánattartással is (Jakubinyi György: Máté evangéliuma, 34. old.).
Hogyan lehet ezt a gondolatot most az év elején a mi életünkre alkalmazni? Talán úgy, hogy ebben a világban ne csak a rosszat, a bűnt vegyük észre, hanem a szépet és a jót is. Vegyük észre, hogy Isten az embereken keresztül segíteni akar nekünk. Isten embereken keresztül mosolyog ránk, embereken keresztül nyújtja a karját felénk. Fogadjuk el ezeket a segítségeket, és akkor bízhatunk abban, hogy az újévben álmainkat, terveinket meg tudjuk valósítani.
A mai napon az Egyház Penyaforti Szent Rajmundra (1180-1275) emlékezik. Ő, mint domonkosrendi szerzetes egyházjoggal, és ezen belül is a bűnbánat szentségével foglalkozott. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bűnbánatra Isten szeretete indítja az embert (Szentek élete, 35. old.).
2021. január 7.