Karácsonyi idő – január 9.
Evangélium Szent Márk könyvéből
Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.
Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek.
Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt:
„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.”
Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
Elmélkedés
„Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” (Mk 6,50)
A mai evangéliumban arról hallunk, hogy az apostolok hajója a Genezáreti tavon viharba kerül. Jézus a vízen járva közeledik feléjük. Amikor meglátják, megrémülnek, de Ő megnyugtatja őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek” (Mk 6,50). Jézus beszáll a bárkába és a szél eláll.
A történetet hallva felmerülhet bennünk a kérdés: Mi az üzenete az Evangéliumnak? Az elsődleges üzenet biztosan az, hogy Jézus természetfeletti erővel rendelkezik, így uralkodni tud a tenger viharain is. Ha Jézus velünk van, nem kell félnünk.
A Szentírás tudósai felhívják még a figyelmet néhány részletre, melyeknek fontos üzenete lehet számunkra. Az egyik ilyen részlet az, hogy Jézus először „el akarta kerülni őket” (más fordítás szerint: „elhaladt mellettük”) (Mk 6,48). A másik ilyen fontos részlet az, hogy az apostolok a szélvihar lecsendesedésekor „egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt” (Mk 6,51-52).
Joachim Gnilka a Máté evangéliumhoz írt magyarázatában kitér ezekre a részletekre. Véleménye szerint Jézusnak a hajó melletti megjelenése és elhaladása az Ő messiási hatalmának a kinyilvánulása (Joachim Gnilka: Márk, 363. old.). Az Istennel való találkozás pedig mindig megrendülést vált ki az emberből. Az Ószövetségben több helyen is találhatunk ilyen eseményt: például amikor Mózes a Szent sátor előtt (Kiv 33,10) vagy amikor Illés a Hóreb hegyén (Kiv 34,6) találkozott az Úrral. Az Istennel való találkozás pedig élményszerű hatással van az emberre és hat az életére. Ez több mint a vízen járás csodája vagy a vihar lecsendesítése. Az apostolok ekkor érthetik meg a kenyérszaporítás eseményét is, amely számukra immár nem csupán rendkívüli táplálkozás, hanem Istennel való találkozás is volt (Joachim Gnilka: Márk, 365. old.).
Mi tehát az üzenet? Isten számunkra is kinyilváníthatja szentségét, hatalmát. Ehhez azonban olyan nyitottságra van szükség, amilyennel Mózes, Illés vagy az apostolok rendelkeztek. Így is előfordulhat, miként az apostolok esetében is megtörtént, hogy csak később ismerjük fel a találkozás jelentőségét. Ezért fontos, hogy életünket üdvösségtörténetként fogjuk fel, és annak eseményeit újragondolva elmélkedni tudjunk felettük.
2021. január 9.