Húsvét vigíliája
Evangélium Szent Máté könyvéből
Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!” Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
Elmélkedés az Evangéliumról
“Menjetek Galileába” (Mt 28,10)
Húsvét vigíliája otthonról, az interneten követve is különleges szépségű és megrendítő lehet. A bevonulás húsvéti gyertyával, a Húsvét örömének (exultet) éneklése, a dicsőség felcsendülő hangja, a szentmise olvasmányai, az evangélium felolvasása mind az öröm kiáradását jelenti. De a hiány ott lehet bennünk. Hiányzik Jézus személyes jelenléte, az Eucharisztia, és hiányzik a nagyobb közösség, az Egyház. Miközben ezen gondolkodunk, megfogalmazódhat bennünk a kérdés: a mai evangéliumban, Jézus szavai között találhatunk-e olyan üzenetet, ami vigasztalhat minket?
Igen. A mai evangéliumban kétszer hangzik el a felszólítás: “Menjetek Galileába!”. Először az angyal mondja: “előttetek megy Galileába! Ott majd viszontlátjátok Őt” (Mt 28,7). Később pedig maga Jézus is üzen az asszonyokkal “testvéreinek” : “…térjenek vissza Galileába, mert ott majd viszontláthatnak engem” (Mt 28,10). Először talán arra gondolhatunk, hogy a feltámadt Jézus valóban elmegy utánuk Galileába. Ők is, Jézus is galileaiak voltak. Máté evangélista azonban később nem ír arról, hogy a feltámadt Jézus megjelent volna Galileában és ott is találkozott volna velük.
A Szentírás tudósai azt mondják, hogy Galilea ebben az esetben nem a földrajzi helyet jelenti, hanem az otthont, a hétköznapi életünket, a családot. Azt jelenti, hogy a feltámadt Jézus úgy megy el tőlük, hogy velük marad. Ott lesz velük, ahol élnek. Ez lehet az üzenet ma is. Nekünk Galilea az otthonunk, ahol a napi életünket éljük. Jézus ott akar találkozni velünk, amikor az asztal mellett beszélgetünk, amikor vigasztalunk, amikor megbocsátunk. Ezt jelenheti a mai evangélium.
Ez a gondolat, amit össze lehet kapcsolni jelenlegi járvány sújtotta helyzetünkkel. Nem lehetünk a templomban, de otthon is találkozhatunk Vele. Nem láthatjuk közvetlenül az arcát, de megtalálhatjuk őt családtagjaink arcvonásaiban, amikor ránk mosolyognak, vagy amikor féltő tekintettel ránk néznek. Nem hallhatjuk közvetlenül az Ő szavait, de meghallhatjuk Őt a mellettünk élők szavaiban, amikor bátorítanak, vigasztalnak. Jézus így marad velünk. De csak akkor, ha közben Rá gondolunk. Ezért mondja ezeket a szavakat: “Ahol ugyanis ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,30).
Így vegyünk részt mi is ezen a vigília szentmisén. Ha az “Ő nevében jöttünk össze”, akkor velünk van. Így éljük át az öröm kiáradását, és így adjuk tovább egymásnak.