Húsvét 5. vasárnapja
Evangélium Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: Elmegyek és helyet készítek nektek? Ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek!”
Ekkor Tamás így szólt:
„Uram, mi nem tudjuk, hogy hova mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?”
Jézus ezt felelte:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”
Fülöp megjegyezte:
„Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!”
Jézus így válaszolt:
„Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek.”
Elmélkedés
“Mutasd meg nekünk az Atyát!” (Jn 14,8)
Ha az emberiség történetén végigtekintünk, akkor felfedezhetjük, hogy az ember, akit Isten saját képére teremtett, mindig vágyódott Teremtője után, meg akarta ismerni, látni akarta Őt. Az ószövetségi Szentírás jelezte, hogy Istent nem lehet látni, mert Isten szellem, de lehet találkozni Vele. Isten személyes közelségét jelezték a jelek: ilyen volt például a vízözön utáni szivárvány, az égő csipkebokor, a vihar utáni szellő, a lelkiismeretnek az égető tüze. Ezekben a jelekben megmutatkozott, hogy Isten szép és jó. Felejthetetlen élményt adtak annak, aki találkozott Istennel. Az ember azonban nem mondott le arról, hogy lássa Őt.
Nem véletlen tehát, hogy amikor Jézus beszél a Mennyei Atyáról, az egyik tanítvány, Fülöp apostol Jézus elé áll, és ezt mondja: “Mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” (Jn 14,8). Mintha azt mondaná: szépek ezek a képek, de mi jobban szeretnénk Őt látni, mint Róla hallani. Akkor talán már nem is kell róla beszélnünk. Jézus erre a kérdésre, – amiben lehet, hogy egy kis türelmetlenség is van -, két nagyon fontos választ ad. Az egyik az, hogy aki őt látja, az látja az Atyát is, hiszen Ő az Atyában van, az Atya pedig Őbenne (Jn 14,10). De ehhez hozzáfűz egy másik, egy nagyon fontos tanítást. Ez pedig az, hogy ha valaki hisz benne, ugyanazokat a tetteket fogja cselekedni, mint Ő. Ez azt jelenti, hogy ha valaki Őt követi, krisztusi, vagy más szóval keresztény lesz, akkor őbenne is megjelennek Isten vonásai, és aki az arcába tekint, Isten vonásait látja benne.
Jézus szavai meglepetést válthatnak ki bennünk, hiszen mindnyájan tisztában vagyunk emberi gyengeségeikkel, törékenységünkkel. Hogyan tudnánk mi, akik néha olyan gyengék vagyunk, Isten vonásait megmutatni. Pedig képesek vagyunk rá, amikor szeretettel nézünk valakire. A szeretetben egészen felismerhetők Isten vonásai. Hiszen ahogy János apostol mondja a levelében: “Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.” (1Ján 4,16)
Erre több példát tudunk mondani:
– Az Istenarc felragyoghat egy édesanya, vagy édesapa arcán, aki szeretettel fordul felénk. A múlt héten anyák napja volt, erre emlékeztünk, ezért adtunk hálát. Mivel édesanyánktól kaptuk a legtöbb szeretetet, ezért édesanyánk arcát mindnyájan szépnek látjuk, akkor is, ha idős és beteg lett. A szeretet Isten vonásait, szépségét tárja elénk.
– Isten szeretete azonban felragyoghat egy hétköznapi ember bűnök által eltorzult arcán is, akinek szeretetet adtunk és ezt a szeretetet viszonozza. A plébánián, vagy a plébánia közelében gyakran megismétlődik a jelenet: valaki megszólít minket, és kér tőlünk. Az arcán megmutatkoznak nyomorúságos életének a nyomai: fáradt, éhes, sőt látszik rajta a félelem is, mert nagyon sokszor megalázták. Ezek az emberek minden találkozástól félnek. Ha azonban felül tudunk kerekedni az előítéleteinken és mosoly kíséretében tudunk adni nekik, akkor ez a félelmetes arc meg tud változni, szeretettel mosolyogni tud, és ebben a mosolyban felragyoghat számunkra Isten arca. Ha mi Isten szeretetét közvetítjük, akkor mondhatjuk, hogy Ő is Isten szeretetét közvetíti felénk.
– Vírusjárvány idején ennek az evangéliumi történetnek is különleges üzenete van. Az emberi tudásban és saját létében is elbizonytalanodott ember nyitottabbá válik az örök értékekre. Így nem csak a szegény, kiszolgáltatott, hanem minden gondolkodó ember is arra törekszik, hogy Isten arcvonásait felfedezze önmaga számára. Mi keresztény emberek akkor tudunk segíteni, ha nem kendőzve belső küzdelmeinket, Isten “mosolyát” közvetítjük feléjük.
2020. május 10.