Pünkösdvasárnap – főünnep
Evangélium Szent János könyvéből
Jn 21,19-23
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk:
„Békesség nektek!”
Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte:
„Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”
E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta:
„Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
Elmélkedés
“rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket!«” (Jn 20,22)
Pünkösd napján a felolvasott szentírási szakaszokban felismerhetjük az ünnep fő üzeneteit. Időben az első rész az evangélium, amelyben Jézus egy szűkebb körben az apostolokra leheli a Lelket (Jn 20,19-23). A második rész az Apostolok cselekedeteiből van. Ötven nappal Húsvét után, amikor a zsidók a Sinai hegyi kinyilatkozatást ünnepelték, kiárad a Szentlélek és indul az Egyház (ApCsel 2,1-11). A harmadik szöveg Szent Pál apostol korintusiakhoz írt leveléből van, amelyben az apostol már az Egyház lelki karizmáiról beszél (1Kor 12,3-13). Ezek közül választunk ki részleteket, amik fontosak lehetnek számunkra.
– Az első üzenet a béke köszöntése: “Békesség veletek” (salom alékhem). A szentírás tudósai felhívják a figyelmünket arra, hogy az első köszöntés lehetett udvariassági köszöntés is. Ma is így köszönnek Izraelben.
A második, megismételt köszöntésben már több is lehetett. Arról a békéről szól Jézus, amit akkor él át az ember, ha az élete hosszú küzdelem után megújult. (Farkasfalvy Dénes: Testté vált Szó 3, 161. old.). Ez a béke az Istentől jövő béke, amit akkor is átélünk, ha nehézségeink vannak. Nem a nyugalomnak a békéje, hanem a jó célért folytatott küzdelem békéje. Ez az üzenet összekapcsolható a mi életünkkel is. A vírusjárvány után mi is nyugalomra vágyunk. Tudjuk azonban, hogy nem a nyugalom ideje következik, hanem a küzdelemé. Ki kell javítani azokat a hibákat, amiket korábban elkövettünk. Nem szabad megengedni, hogy a termelést középpontba állító fogyasztói társadalom eszméje elsodorjon minket. A termelésből származó javak nem teszik boldoggá az embert. A boldogsághoz családra, barátokra, közösségekre van szükségünk. Ezek az értékek az utóbbi időben háttérbe szorultak. Harcolni kell azért, hogy ezek újra előtérbe kerüljenek. Ez a törekvés adhatja meg számunkra a békét.
– A második üzenet a Pünkösd napján megvalósuló ún. “nyelvcsoda”, az egység megélése. A leírás szerint, bár különböző területről jöttek, más nyelveket beszéltek az emberek, mégis megértették egymást. Az égből mindenkire leereszkedő lángnyelvek is az egységet fejezik ki. A sötétség bizonytalanságot ébreszt, megosztja, szétszórja az embereket, a világosság pedig összegyűjti. Miért fontos ez számunkra? Egyre többen beszéljük a világnyelveket, egyre jobban megismerjük egymás kultúráját, de nem jellemző, hogy az emberek közelebb kerültek volna egymáshoz. Úgy látjuk, hogy megint két világhatalom alakul ki és ezek szövetségeseket keresnek. Ez mutatkozik meg akkor is, amikor keresik a járvány okozóját. A keresztény ember nem engedheti meg, hogy konkrét személyeket, mint embereket ellenségnek tekintsen. A mozdulataival, szemével és szavaival jeleznie kell, hogy tisztelettel fordul minden ember felé. Így válhat az egység munkálójává.
– A harmadik üzenet az Egyház belső egysége. Szent Pál apostol írja: “Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által” (1Kor 12,13). Ez az “egy test” pedig tudjuk, hogy Jézus Krisztus Misztikus Teste, az Egyház. Különbözőek a egyéni tulajdonságok, a feladatok, de a Lélek által mégis egységben vagyunk. Ennek az üzenetnek ma is nagy fontossága van. A megosztott és szétdarabolódó világ ösztönösen keresi azt, ami összetarthatja. Ezzel magyarázható, hogy sokan újra az Isten népe, az Egyház felé fordulnak. Egy ilyen helyzetben nem a belső nehézségek elkendezősével vagy lekicsinylésével kell egységet mutatni a világ felé, hanem valóban őszinte nyitottsággal kell egymás felé fordulni, megkeresni közös gyökereinket és így egymásba karolva fordulni a kereső emberek felé, jelezve, hogy ebben a közösségben nekik is helyük van.
Pünkösd van. A Szentlélek kiáradását ünnepeljük, amely most is vezeti az Egyházat. Fogadjuk el ajándékait és segítségével törekedjünk sebzett világunk megújításra.
2020. május 31.