Évközi 24. hét 0-vasárnap

Évközi 24. vasárnap

Evangélium Szent Máté könyvéből

Mt 18,21-35

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte:
„Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?”
Jézus így felelt:
„Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte:
»Add meg, amivel tartozol!«
Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!«
De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá:
»Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?«
És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”

Elmélkedés

„Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki?” (Mt 18,21)

Bizonyára mindannyian megtapasztaltuk már, hogy milyen nehezen tudunk megbocsátani egymásnak. Tudjuk, hogy szükséges, próbáljuk is, de nagyon sokszor nem sikerül. Érzelmeinket, ellenszenvünket nagyon sokszor meg is magyarázzuk. Szép elméletet gyártunk hozzá. Például, hogy nem lenne igazságos, ha mi visszavágás, megtorlás nélkül lenyelnénk azt, ha valaki megbántott minket. Ha valaki elvesz tőlem valamit, akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy elvegyek valamit tőle. Ha egy valaki rosszat mondott rólam, akkor én is rosszat mondok róla. Ha valaki nem segített rajtam, akkor legközelebb én sem segítek neki, ha a barátom elmondta a titkomat, akkor én is elmondom az ő titkát, stb. Az emberben felmerül a kérdés: Hogyan vagyok képes megbocsátani?

Ha figyelmesen hallgatjuk az olvasmányt és a mai evangéliumi részt, megkapjuk rá a választ. Azért kell megbocsátanunk másoknak, mert Isten is megbocsát nekünk. Sirák Fia könyvében ezeket olvashatjuk: “Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked. Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? … Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad, az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést” (Sir 28,2-7). Tehát Isten szövetséget kötött veled, nem bontja fel a szövetséget, még akkor sem, ha te rossz vagy. Istennek ez a szövetségi hűsége indítson téged a megbocsátásra!

Az evangéliumi részben Jézus ezt a gondolatot még jobban megvilágítja. Ahogy hallottuk, a példabeszéd egy szolgáról szólt, akinek ura elengedte adósságát, tízezer talentumot. Ez az összeg a Szentírás tudósai szerint olyan nagy, mint egy kisebb államadósság (Jakubinyi György: Máté evangéliuma, 212. old.). De ő nem volt képes arra, hogy száz dénár tartozást elengedjen. Az Úr szinte elhalmozta őt szeretetével, de szíve érzéketlen maradt mások iránt. A példabeszédben Jézus azt mondja, hogy Isten szeretete olyan nagy, hogy szinte megszégyenít minket. Mi sem tehetünk mást, mint hogy Isten szeretetét továbbadjuk másoknak, mi is megbocsátunk azoknak, akik vétkeztek ellenünk.

Ha az Evangéliumot olvassuk, egy másik fontos dolgot is kiolvashatunk belőle. A megbocsátás nem egy kiemelkedő hőstett, amelyet elég, ha időnként végbeviszünk. Mindig késznek kell lennünk a megbocsátásra. Ahogy hallottuk Péter kérdését: “Talán hétszer” kell megbocsátanunk egymásnak? (Mt 18,21). Már a hétszeri megbocsátás is azt jelenti, hogy sokszor meg kell bocsátanunk, a hetvenszer hétszeri megbocsátás pedig azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátanunk.

Hogyan lehet ezeket a gondolatokat a mi életünkre alkalmazni? Egy példát szeretnék elmondani, ami mintának is számíthat a megbocsátásra, a kiengesztelődésre. Körülbelül 20 évvel ezelőtt táborozni mentünk a Bakonyba. A táborozás rosszul kezdődött. Esett az eső, nagy volt a kapkodás, nem sikerült jól leverni a sátrakat. Türelmetlenek voltunk, és megsértettük egymást. A másnapi hangulat is komor volt. Álmosak voltunk, visszaemlékeztünk az előző délutáni súrlódásokra. Ez a komorság az esti tábortűznél kezdett feloldódni. Istent dicsőítő énekeket énekeltünk. Élveztük a tűz melegét, az ég felé felcsapó lángok nemcsak az arcunkat fényesítették meg, hanem szívünket is. A közös imádság az Isten felé irányította figyelmünket, és a tábortűz végén odamentünk egymáshoz és elnézést kértünk az előző napi sértésekért. Ez egy táborozási történet, de lehet alkalmazni egy család, vagy akár egy osztály életére is. Ahol van közös imáság, ahol közösen tudják szeretni Isten, ott van megbocsátás is. Isten szeretete megmelegíti szívünket és erőt ad a megbocsátásra.

2020. szeptember 13.