Évközi 28. vasárnap
Evangélium Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez:
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött:
„Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!”
De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz:
„A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”
A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította:
„Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?”
De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak:
„Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás! Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!”
Elmélkedés
„Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” (Mt 22,4)
Néhány évvel ezelőtt hitoktatókkal arról tanakodtunk, hogyan lehet a gyerekeknek Isten országáról beszélni, hogy azt könnyen megértsék. A hitoktatók elmondták, hogy a gyerekek a mennyországot nem egy elvonatkoztatott mesebeli tündérországnak képzelik el, ahol nem kell dolgozni, ahol mint királyfiak vagy királykisasszonyok uralkodhatnak, ahol tündérek röpködnek. Nem, ők inkább a hétköznapi életből indulnak ki. A gyerekek az Isten országát leginkább mint egy találkozót képzelik el, ahol mindenki jól érzi magát. Ezzel mintegy jelzik, hogy nem valami teljesen más világra vágynak, hanem inkább arra, hogy ami a földön szép és jó, az teljesedjen majd ki. Például úgy képzelik el a mennyországot, mint a teret, ahol sok gyerek felhőtlen örömmel játszik. Vagy úgy, mint egy családi találkozót, ahol van egy nagy asztal, amelyet körülülnek szülők, nagyszülők, testvérek és barátok, és ahol közösen valami finom ételt esznek.
Ha a Szentírást olvassuk és megnézzük, hogyan ír a mennyországról, akkor azt látjuk, hogy annak írói nagyon a hétköznapi tapasztalatból indulnak ki és nagyon sokszor a találkozó, a lakoma képével írják le a mennyek országát. A mai olvasmányban Izajás próféta arról ír, hogy Isten, vagy ahogyan Ő nevezi, a Seregek Ura, lakomát rendez “zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból” (Iz 25,6). A próféta azt is leírja, hogy Isten erre a lakomára minden nemzetet meghív. Nagyon szépen érzékelteti Isten meghívó szeretetét. Egy „mozdulathoz” hasonlítja, amellyel lerántja a leplet, a fátylat, amely a különböző nemzeteket eltakarja, s ezután már láthatóvá válik minden nemzet értéke.
Az evangéliumi részben Jézus is egy lakomához hasonlítja az üdvösséget, amelyre Isten mindenkit meghív. Először a választottakat, de azok kudarcba fulladt meghívása után már minden embert. “Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” (Mt 22,4) – mondja. Nemcsak a nemeseket, előkelőket hívja, hanem azokat is, akik a társadalom peremére szorultak, akik az utcákon élnek. Az evangélium tehát Isten bőkezű, adakozó szeretetét mutatja be. Ugyanakkor azonban az evangélium arra is felhívja a figyelmet, hogy Isten bőkezű, adakozó szeretetét vissza is lehet utasítani. Vagy úgy, hogy az ember nem megy el a menyegzőre, vagy úgy, hogy az ember nem méltó ruhában jelenik meg. Itt a ruha az emberi lelket jelentheti, tehát azt, hogy nem tiszta lélekkel, hanem bűnösen megy el a találkozóra. Talán úgy lehetne fogalmazni, hogy elmegy, de nem szeretetből. Nem érzi Isten szeretetét és jócselekedetetekkel nem viszonozza azt.
Hogyan lehet ezeket a képeket a mi életünkre alkalmazni? Megkérdezhetjük: törekszünk-e az üdvösségre? Emberi találkozóinkon, családi vagy baráti összejöveteleinken tükröződik-e, hogy ezek egy végső nagy találkozás előképei? A másik kérdés a menyegzős ruhára vonatkozik. Valószínű, hogy “lelki köntösünk” nem rongyos, nem szakadozott. Halálos vagy súlyos bűneink valószínű, hogy nincsenek. De lehetnek figyelmetlenségeink, lustaságaink, sértődöttségeink, belső indulataink, amelyek ennek a szép ruhának a tisztaságát veszélyeztetik, és itt-ott “foltot” is ejtenek rajta. A mi feladatunk az, hogy ezektől a foltoktól lelkünket megtisztítsuk. Hogyan tudjuk ezt megtenni? A házigazdának, az Istennek jóságára, szeretetére kell gondolnunk. Ez a jóság arra indít minket, hogy ezeket a hibáinkat, bűneinket megbánjuk, és valóban ragyogóan tiszta ruhában vegyünk majd részt ezen az „ünnepi lakomán”.
2020. október 11.