Évközi 29. vasárnap
Evangélium Szent Máté könyvéből
Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel:
„Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?”
De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk:
„Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!”
Aztán megkérdezte tőlük:
„Kinek a képe és a felirata ez?”
Azok azt felelték:
„A császáré.”
Erre ő így szólt hozzájuk:
„Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!”
Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.”
Elmélkedés
„Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” (Mt 22,17)
A mai evangéliumi részben arról hallottunk, hogy farizeusok és a Heródes-pártiak kérdést tesznek fel Jézusnak: „Szabad-e adót fizetni a császárnak van nem?” (Mt 22,17). Első hallásra úgy tűnik, hogy csupán egy elméleti kérdésről van szó, amely abban az időben a zsidó népet foglalkoztatta: A választott nép fiai fizessenek-e adót az elnyomó hatalmat képviselő, jelképező császárnak. Ez egy valóban jogos kérdés volt abban az időben.
Ha azonban a helyzetet vizsgájuk, észre kell vennünk, hogy a farizeusok és a Heródes-pártiak nem az igazságot keresték, hanem tőrbe akarták csalni Jézust. Ha Jézus igennel válaszol, azt mondja igen, – mint minden társadalomban – itt is adót kell fizetni a császárnak, mivel Palesztina a római birodalom része, akkor ezzel a nép elfordul tőle, hazaárulónak tartja. Ellenfelei elérik a céljukat. Ha az azt mondja, hogy nem, ne fizessenek, mert a császár elnyomja a választott népet, akkor be lehet Őt vádolni a császárnál, el lehet Őt ítélni, és ellenfelei így is elérik céljukat. Azt remélik, hogy Jézus nem fog tudni kijönni ebből a kelepcéből. Ő azonban olyat tesz, majd mond, aminek fontos üzenete van, nem csak arra az egy esetre, hanem minden hasonlóra vonatkozóan.
Először, mivel a szándék rossz, Jézus szembesíti őket szándékukkal. Rámutat arra, hogy ezt a kérdést ők maguk már korábban eldöntötték. Kér tőlük egy adópénzt. A pénzre, – amit a zsidó törvények szerint nem szabadott maguknál hordani, és különösen nem a templomba vinni -, ugyanis a császár képe volt ráütve. Ez bálványimádásnak számított. Tudjuk, hogy az egyébként császárellenes farizeusok fizettek adót. A Heródes-pártiak pedig kifejezetten kiszolgálták a római birodalmat (Jakubinyi György: Máté evangéliuma, 244. old.).
Másodszor üzen azoknak is, akik minden hatalomban ellenséget látnak. Az erkölcsi üzenet az, hogy az uralkodót, ha az munkáját a nép javára végzi, tisztelni kell, és az általa vezetett államnak meg kell fizetni az adót. A császártól nem az adót kell megtagadni, hanem azt, hogy Istenként tiszteljék őt. A császárnak tisztelet jár, ha a munkáját jól végzi, az Istennek pedig imádat. Ez a probléma később a korinthusi közösségben is felvetődik. Az ott élő keresztények nem akartak adót fizetni a császárnak, mondván, hogy az ő uralkodójuk az Isten. Szent Pál apostol felhívja a figyelmüket arra, hogy ha a császár jól végzi a feladatát, tisztelni kell őt, és az adót is meg kell fizetni, de ha az állami és az isteni törvények ellentétben állnak egymással, akkor – ahogy Szent Péter apostol az Apostolok cselekedeteiben írja -, inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek (ApCsel 5,29).
Az evangéliumi szakasz üzenetét értékelve elmondhatjuk, hogy Jézus nem kerüli meg a választ. Bátran kimondja az igazságot. Egyrészt rámutat a kérdés gonosz indítóokára, ugyanakkor azt jelzi, hogy nem szabad minden állami hatalmat elutasítani, hanem csak akkor, ha az visszaél hatalmával. Ezzel válaszol azoknak, akik vagy a néppel, vagy a császárral akarják szembeállítani.
Mi a mai üzenet számunkra? Missziós vasárnapon Ferenc pápa körlevéllel fordult a hívő emberek felé. A körlevélben rámutat arra, hogy koronavírussal fertőzött világunkban nehezebb Jézus hívó szavára igent mondani. „Ebben az összefüggésben hangzik el Istentől a kérdés, hogy »Kit küldjek el?«. Ismét nekünk szegezi a kérdést, nagylelkű és meggyőződéssel kimondott választ várva tőlünk: «Itt vagyok, engem küldj» (Iz 6,8). Isten továbbra is keresi azokat, akiket elküldhet a világba és a népekhez, hogy tanúságot tegyenek a szeretetéről, a bűntől és a haláltól való megváltásáról, a gonosztól való megszabadításáról (Mt 9,35–38, Lk 10,1–12).
2020. október 18.