Évközi 33. vasárnap
Evangélium Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt:
„Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.”
Az úr így válaszolt:
„Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt:
„Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.”
Az úr így válaszolt:
„Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt:
„Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!”
Válaszul az úr ezt mondta neki:
„Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
Elmélkedés
„Menj be urad örömébe!” (Mt 25,21)
A mai vasárnapon az evangéliumi részben a talentumokról szóló példabeszédet halljuk. Egy gazda, akinek jelentős vagyona, nyolc talentuma volt, ezt a nyolc talentumot három szolgának osztja ki, azzal a meghagyással, hogy munkával gyarapítsák azt. A talentumokat adottságaik szerint osztja ki közöttük. Akinek a legjobbak az adottságai, annak öt talentumot ad, akinek kevésbé jók az adottságai, az két talentumot kap, végül, akinek a legkevésbé jók az adottságai, egyet. Amikor hazajön a gazda és számon kéri a három embert, az első kettő megduplázta a talentumokat, a harmadik viszont azt válaszolja, hogy elásta azt. A gazda megosztja “örömét”, azaz mindenét a két elsővel (Mt 25,21 és Mt 25,23), a harmadikat pedig kizárja vagyonából (Mt 25,25-30). Ha valaki az előbb felolvasott történetet hallja, hajlik arra, hogy pártfogásába vegye az egy talentumost. Neki voltak legrosszabbak az adottságai, ő kapta a legkevesebb pénzt és mégis ő szenved? – kérdezhetjük.
A Szentírással foglalkozó tudósok magyarázatot adnak a gazda viselkedésére. A magyarázat szerint a gazda megtehetné, hogy vagyonát, a nyolc talentumot, pénzváltóknak adja, akkor nem lenne kockázata. A gazda azonban kockáztat, belevonja a szolgákat a vállalkozásába, és az életébe. A gazda bölcsessége mutatkozik meg akkor, amikor a talentumokat a szolgák adottságai szerint osztja szét. Ezt nem azért teszi, hogy a legjobb adottságúaknak kedvezzen, hanem azért, hogy érezzék a gyengébb adottságúak: tőlük nem annyit kér számon, mint azoktól, akik jobb adottságokkal rendelkeznek.
A példabeszéd szerint az öt és a két talentumot kapott szolga a talentumokat a gazda bizalma jelének, ajándékának tekintette, és arra törekedett, hogy azokat megsokszorozza. Az egy talentumos szolga azonban nem ezt tette, hanem inkább elásta azt az egy talentumot. A gazda rosszindulatúnak (gonosznak) és lustának nevezi őt. Ez a szolga azért rosszindulatú, mert nem szereti urát, nem azonosul a céljaival, nem bízik benne, nem feltételezi azt, hogy az ura őt munkatársává akarja tenni. Végül inkább arra hivatkozik, hogy félt az urától. Emellett lusta is, mert megtehette volna azt, hogy a talentumot a pénzváltóknak adja (Ortensio da Spinetoli: Máté evangéliuma). A talentum elásása egyszerűbb volt, és kevesebb munkával járt.
Hogyan lehet ezt a történetet a mi életünkre alkalmazni? Többféle módon is. Lehet például ennek a történetnek egy közösségi megközelítése is. A legtöbb ember azért nem tartja értéknek sem önmagát, sem a kapott egy talentumot, mert az ő egy talentumát az őt körülvevő közösség sem tartja értéknek. Ő a közösség előtt szégyelli az adottságait, vagyis azt, hogy csak egy talentuma, azaz kevés lehetősége van. A közösség feladata, hogy az egyén adottságait és kapott feladatát, az egy talentumot is értékelje. Ha a közösség elfogadja ezt tőle, akkor megvan a remény arra, hogy ezt a keveset kibontakoztassa. Más szavakkal fogalmazva: ha mi, emberek elfogadjuk tőle azt az egy talentumot, akkor ő Istentől is el fogja fogadni. És ha bennünk bízik, akkor Istenben is jobban fog bízni. A feladatunkat úgyis meg lehetne fogalmazni: Isten a mi szeretetünkön keresztül lelkesíti az embereket, hogy talentumaikat megsokszorozzák.
Szép példa erre az ószövetségi olvasmányban hallott derék asszony dicsérete (Péld 31,10-31). Ha hallgatjuk a dicsérő szavakat, felfedezhetjük, hogy ennek az asszonynak nincsenek rendkívüli adottságai, azt teszi, amit általában az asszonyok tesznek. “Előteremti a gyapjút és a kendert”, “kezével megfogja az orsót”, segít a szegényen és az elnyomotton. De a férje meglátja ennek az értékét, és dicséri – más szavakkal: elfogadja őt és a tőle kapott értékeket, és ezeket Isten ajándékának tekinti.
A mai napon kérjük Istent, adjon nekünk látó szemet, hogy a másik emberben az értékeket fel tudjuk ismerni, adjon számunkra leleményességet, hogy ezt ki is tudjuk fejezni! Így tudja majd a másik elfogadni Istentől az egy talentumot, és azt meg is tudja sokszorozni, így ő is részt vehet majd Isten örömében.
2020. november 15.