Nagyböjt 3. vasárnapja
Evangélium Szent János könyvéből
Abban az időben, mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta:
„Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!”
Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak:
„Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”
Jézus azt válaszolta:
„Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
A zsidók azt felelték:
„Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”
Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. És amíg Jézus a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.
Elmélkedés
„Ő azonban testének templomáról beszélt.” (Jn 2,21)
A mai evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus kiűzi a kereskedőket és pénzváltókat a Jeruzsálemi templom előcsarnokából. Amikor ezt a történetet halljuk, felmerülhet bennünk a kérdés: hogyan tehette ezt Jézus? Hiszen Jézus általában szelídnek, jóságosnak mutatkozott. Hiszen ezek az emberek, akiket kiűzött, nem is voltak elvetemült bűnözök. A kereskedők áldozati állatokat adtak el. A pénzváltók pedig a római pénzeket váltották át sékelre, mert olyan pénzt, amin a császár képe volt, nem lehetett adóként a templom pénztárába tenni. Jézus tette nincs-e ellentétben azzal a szeretettel, amit tanított? Ha a történetet elolvassuk, kitűnhet, hogy Jézus nem a kereskedők, vagy azok munkája ellen lépett fel, hanem az ellen, hogy mindezt a templomban végezték. Hiszen a templom Isten háza, az imádság háza, nem pedig a kereskedelemé. Jézust tehát a Mennyei Atya iránt érzett szeretete lobbantja haragra. „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” (Jn 2,16) – kiált a galambárusokra.
Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumot, felfedezhetjük, hogy Jézus az ószövetségi templom ismert fogalmát elmélyíti, kiteljesíti: Az új templom Jézus feltámadt teste lesz (Jn 2,21), hiszen Jézus a saját testében mutatott be áldozatot. Szent Pál apostol pedig ezt a gondolatot a mi életünkre is alkalmazza. Jézus Misztikus Teste az új templom. Mivel pedig mi a Misztikus Test tagjai vagyunk, ezért Jézus a mi lelkünkben is templomot épített. Ezt hirdeti: “Nem tudjátok, hogy Isten szent temploma vagytok, és Isten Szent Lelke lakik bennetek?” (1Kor 3,16). Istennek a temploma tehát bennünk is épül. Ez az üzenet egyszerre gyönyörű szép, ugyanakkor felelősséget is jelent számunkra. Naponkénti áldozatunkat lelki templomunkban kell bemutatni. Ez az áldozat azoknak a kereszteknek hordozása, melyeket az élet rak ránk. Nem úgy kell tennünk, mintha ezek a terhek nem léteznének, nem is szabad lekicsinyelni a súlyukat sem, hanem fel kell azokat ajánlani. Ennek az üzenetnek a mai járvánnyal fertőzött világban különösen nagy jelentősége van. Eddig is úgy érezhettük, hogy nagy a teher a vállunkon. Most ennek a súlya megnőtt. Ha azonban ezeket a terheket a lelki templomunkban felajánljuk és Jézus áldozatához kapcsoljuk, akkor ez a kegyelem forrásává válhat számunkra.
Hogyan lehet a templom megtisztításának a történetét a mi nagyböjti életünkkel összekapcsolni? Jézus nemcsak a Jeruzsálemi Templomot tisztítja meg, hanem a mi lelki templomunkat is. Nemcsak a súlyos bűnöktől, melyekről a mai olvasmányban hallottunk, az öléstől, a tisztátalan vágyaktól, a hazugságtól (Kiv 20,1-17), hanem mindattól, ami nem oda való: például a felesleges beszédtől, a nézeteltérésből származó haragtól, a megszólásoktól, a kíváncsiságtól vagy a trágár beszédtől. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezektől a bűnöktől még nehezebb megtisztulni, mint a súlyos bűnöktől, mert hozzátapadtak a hétköznapi életünkhöz, és a világ nem is tartja bűnnek. Ezek hatására azonban a mi lelkiismeretünk is könnyen eltompulhat, és a kísértések, mint a Jézus által „kikergetett” templomi kereskedők, újra visszatérnek. Az egyik bibliaórán egyszer valaki meg is jegyezte: „Jézus hiába űzte el a kereskedőket, azok újra visszajöttek”. Sajnos ez igaz a mi lelki életünk kísértéseire is. Nem elég egyszer kiűzni onnan a bűnöket, kísértéseket vagy hiábavaló dolgokat. Ezt mindennap meg kell tennünk. Erre való a naponkénti imádság és a lelkiismeretvizsgálat. Aki lelki életet él, az tudja, hogy ez az állandó küzdelem nem hiábavaló és eredménytelen. A bennünk élő Jézus szeretetével, kegyelmével megadja az erőt ehhez a tisztuláshoz, és ahhoz is, hogy lelki templomunk egyre szentebbé váljon.
2021. március 7.