Nagyböjt 4. vasárnapja

Nagyböjt 4. vasárnapja

Evangélium Szent János könyvéből

Jn 3,14-21

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak:
„Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Elmélkedés

„Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ” (Jn 3,17).

A Szentírásból tudjuk, hogy Jézus sokszor szembekerült a farizeusokkal. Elítélte a gőgjüket és külsőségekben megnyilvánuló vallásosságukat. Ezért olyan érdekes, hogy János evangélista az előbb hallott evangéliumban egy szimpatikus farizeust, Nikodémust állítja elénk. Próbáljuk meg most az ő alakját magunk elé vetíteni, és megnézni, hogy a nagyböjti időben mit tudunk eltanulni tőle.

Az evangélium leírása szerint Nikodémus az egyik éjszaka – az imádság idején – felkeresi Jézust, hogy “Isten országáról” beszélgessen vele. Valószínűleg hallhatta, hogy Jézus milyen szép hasonlatokat mond Isten országáról: kincshez, gyöngyhöz, égig érő fához hasonlította azt. Érezhette, hogy szavaiból szeretet árad. Ebből a tapasztalatból kiindulva az “újjászületésről” kérdezi Őt. Jézus arról beszél neki, hogy az újjászületés felülről jön. Olyan, mint a világosság, felülről megvilágítja az ember tetteit, de nem azért, hogy elítélje az embert, hanem azért hogy üdvözítse őt. Hallottuk Jézus szavait: “Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ” (Jn 3,17). Az újjászületéshez hozzátartozik Isten üdvözítő szeretetének felismerése, és hozzátartozik az is, hogy erről a szeretetről tanúságot tegyünk.

János evangélista nem írja itt le, hogy Nikodémusra milyen hatással voltak Jézus szavai, de evangéliumában van két olyan hely is, amely jelzi, hogy Nikodémus valóban újjászületett. Az egyik ilyen jelenet a János evangélium 7. fejezetében található, amikor a farizeusok el akarják ítélni Jézust, de Nikodémus farizeusként mellé áll, és azt mondja, hogy a mózesi törvény szerint senkit nem szabad úgy elítélni, hogy előtte ki ne hallgatták volna (Jn 7,51). A másik ilyen evangéliumi szakasz a 19. fejezetben található. Miután Jézus meghal a kereszten, Nikodémus nem törődik a többi farizeus véleményével és drága olajkeveréket visz azért, hogy megkenjék Jézus testét (Jn 19,39). Ezek a jelenetek azt mutatják, hogy Nikodémus valóban felismerte: az újjászületés azt jelenti, felismerjük Isten üdvözítő szeretetét és arról tanúságot teszünk. Azt is mondhatnánk, hogy Jézus szeretete indít minket a jóra.

A lelki újjászületésre jó példa Szent Pál apostol is, aki megtérése után többször leírta a leveleiben, hogy bűnös volt, de Jézus meghalt érte a keresztfán. A mai szentleckében ezt a gondolatot továbbviszi. Az Efezusi levélben azt írja, hogy Isten szeretete a bűnből “új életre keltett minket”. Ez a szeretet megtapasztalása. Majd hozzáfűzi: “Jézus Krisztusban jótettekre teremtett minket” (Ef 2,10). A nagyböjti gondolat ugyanaz: Isten szeretetének a megtapasztalása adja az erőt a jócselekedethez.

Mi az üzenet számunka? Isten áldozatos szeretetét mi is közvetíthetjük mások felé. Ezek olyan események, amiket az ember soha el nem felejt, az életének részévé válnak. Édesapám egyszer egy ilyen történetet mondott el. Iskolás korában az arcán egy kelést vett észre. Először nem törődött vele, tanulás közben többször megérinthette, elkaparta. A seb elfertőződött, kórházba kellett mennie, gyorsan meg is műtötték. Meglepetésre az operáló orvos a műtétet követő egész éjjel ott ült az ágya mellett és beszélgetett vele. Csak utólag mondta el neki, hogy tudatosan ébren akarta tartani őt, hogy lássa, hogy az operáció valóban sikerült-e és nem terjed-e tovább a gyulladás. Az orvos egy éjszakát áldozott fel érte. Látszólag kis dolog, de édesapám életében mégis fontos volt. Ezt bizonyítja, hogy nekem is elmesélte. A mai járványos világunkban sok ilyen esetet hallhatunk, amikor az orvosok és az ápolók erejük határán túl segítenek a betegeken. Biztosak lehetünk abban, hogy ezek a szeretetélmények nem múlnak el az emberek életében nyomtalanul és felgyógyulva ezeknek kisugárzása hatással lesz a környezetükre.

Nagyböjt 4. vasárnapján ez lehet számunkra a legfontosabb üzenet. Az áldozatos szeretet megtapasztalása nem csak felemel, hanem lelkileg újjá is szül minket. Higgyünk az Istentől jövő áldozatos szeretet erejében. Higgyünk abban, hogy ez a szeretet képes arra, hogy a sebzett világunk megújuljon, újjászülessen. 

2021. március 14.