Nagyszerda
Evangélium Szent Máté könyvéből
A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük:
„Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?”
Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz:
„Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?”
Ő így felelt:
„Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«”
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
„Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!”
Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt:
„Csak nem én vagyok az, Uram?”
Ő így válaszolt:
„Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!”
Erre Júdás, az áruló is megkérdezte:
„Csak nem én vagyok az, Mester?”
Ő így felelt:
„Te magad mondtad!
Elmélkedés
„Csak nem én vagyok az, Mester?” (Mt 26,25)
A Húsvét előtti napok evangéliumainak olvasásakor többször találkozunk az áruló Júdás személyével. Sok ember elgondolkozott már azon, hogy egy apostol hogyan vetemedhetett ilyen aljas cselekedetre? Erre több magyarázatot is ismerünk.
– Az egyik magyarázat szerint Júdás gonosz, pénzsóvár, kapzsi ember volt. Tudjuk, hogy ő kezelte az apostolok pénzét (Jn 12,6). A 30 ezüstpénz jelentős összeg volt, aminek nem tudott ellenállni. Ha elfogadjuk, hogy Júdás gonosz ember volt, akkor nehezen érthető, hogy nem sokkal később miért omlik össze, miért viszi vissza az ezüstöket a főpapoknak, és miért mondja: “elárultam az igaz vért” (Mt 27,4).
– A másik magyarázat szerint Júdás is nagyon lelkesedett Jézusért, később azonban csalódott. Látta Jézus hatalmát, látta, hogy milyen nagy hatással van az emberekre. Úgy gondolta, hogy Jézus hatalmával kiűzi a rómaiakat. Amikor pedig látta, hogy Jézusnak nincsenek ilyen politikai tervei, fellázadt ellene. Már nem a Messiást látta benne, hanem egy gyenge embert.
Ha a mai evangéliumot olvassuk, akkor úgy tűnik számunkra, hogy ez az utóbbi magyarázat lehet a helytálló. Júdás csalódott, és Jézusban már nem Isten Fiát látta. Amikor ugyanis az utolsó vacsora elején Jézus azt mondja nekik, hogy „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” (Mt 26,21), ők sorra kérdezgetik: „Csak nem én vagyok az, Uram?” (Mt 26,22). Júdás azonban így kérdez: „Csak nem én vagyok az, Mester?” (Mt 26,25). Júdás Jézust már nem “Urának”, hanem csak „mesterének” nevezi. A görög szövegben a „Küriosz” szó szerepel, amit nem emberre, hanem Istenre vonatkoztatnak. Jézust a tanítványok Úrnak szólították, ezzel kifejezték, hogy Istennek tekintik őt.
Júdás esetében érdemes elgondolkodnunk. Azt szoktuk mondani, hogy a válság a bűnösöket megtérésre vezetheti. Ebben reménykedünk. De előfordulhat az is, hogy valakinek eddig jól ment a sora, és most a válság miatt nehéz helyzetbe kerül. Ő is csalódhat Istenben. Júdás esete azt mutatja, hogy el kell mélyíteni a hitünket. Akkor fel fogjuk ismerni, hogy Jézus szeretete nem abban mutatkozik meg, hogy megvalósítja álmainkat, – amelyek rossz irányba is vezethetnek minket – vagy megvéd minket a természeti csapásoktól, hanem úgy, hogy mellénk áll, segíti hordozni keresztjeinket. Ebben a kereszthordozásban közelebb kerülhetünk Jézushoz is, és egymáshoz is.
2021. március 31.