Nagycsütörtök
Evangélium Szent János könyvéből
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte.
Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt:
„Uram, te akarod megmosni az én lábamat?”
Jézus így felelt:
„Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.”
De Péter tiltakozott:
„Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha?”
Jézus azt felelte:
„Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!”
Erre Péter így szólt:
„Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!”
Jézus azonban kijelentette:
„Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta:
„Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk:
„Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”
Elmélkedés
“Boldogok vagytok, megértitek és így is tesztek” (Jn 13,17)
Húsvét lényege szerint közösségi ünnep. Az apostolok az örömhírt, hogy Jézus feltámadt, közösségben élték át és közösségben adták tovább. Az örömhír futótűzként terjedt a Római Birodalmon belül. Ezért olyan nehéz elképzelni a Húsvétot most a járvány terjedése miatt üres templomokban, a hívő közösség jelenléte nélkül. Mit kell tennünk tehát, hogy az ünnep mégiscsak közösségi ünnep legyen?
Eddig az évek során szokásosan a délelőtti szentmisén az egyházmegye papjai közösen emlékeztek a hivatásukra és küldetésükre. A papi hivatásoknak közös szálai vannak. A legtöbb hivatásnál olyan papok vannak a háttérben, akiknek az élete vonzó volt a meghívott számára. Jézus Pétert is testvére, András által hívta meg, aki “elvitte őt Jézushoz” (Jn 1,39-42). A küldetés is közös, Jézus szavaira vezethető vissza: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22, 19). A hívő ember is közösségben éli meg hivatását, a megajándékozottságot és a küldetést. A pap, Jézus példáját követve, a szolgáló szeretet kifejezéseként megmossa a hívek lábát, majd a hívekkel együtt megünnepli az Eucharisztia alapítását. A közösségben végzett szolgálat egyik legszebb megjelenítése a lábmosás. Ennek Jézus idejében különös jelentése volt. A vendéglátó lehajol a másik előtt, lemossa az út porát. Ezzel a házába fogadja, és jelzi, hogy szolgálatára van. Az Eucharisztia is szolgálat, a másik ember üdvösségének szolgálata. Ezért nevezi Szent Ágoston a “szeretetet kötelékének”. Isten kötelékébe vonja a másikat. Szent II. János Pál pápa az Eucharisztia megalapításának napját, a vasárnapot a “szolidaritás napjának” nevezte. Az oltártól a szeretetet el kell vinni a templomon kívülre, az emberek felé.
Ebben az évben másképpen éljük át az egységet Nagycsütörtök délelőttjén és estéjén. Délelőtt mi papok nem állunk egymás mellett, nem megyünk együtt az oltárhoz. Kiengesztelődésnél nem fogunk egymással kezet. Nem járulunk egyenként a főpásztorhoz. Az esti szentmisén pedig nem járulunk közösen az Úr asztalához, nem mossuk meg a testvéreink lábát. Ezek eddig fizikailag kifejezhető cselekedetek voltak. Mindezek most is megvalósulhatnak, de nem fizikai, hanem lelki formában. Követjük Jézus szavait, miszerint “Boldogok vagytok, megértitek és így is tesztek” (Jn 13,17). A lábmosás lelki értelemben jelentheti azt, hogy kifejezzük tiszteletünket a másik iránt, figyelünk a másikra, próbálunk segíteni rajta. Ahhoz, hogy a lelki találkozás valóban megvalósuljon, még nagyobb összeszedettségre van szükség mostanában, jobban át kell imádkozni előtte annak tartalmát. Jézus is élt ezzel a lehetőséggel, amikor a kereszten, bár mozdulni sem tudott, mégis gondoskodott édesanyjáról és tanítványáról.
Ez a Nagycsütörtök lehetőséget ad arra, hogy imádságban elmélyülve szolgáló szeretetünket lelkileg is kifejezzük.
2021. április 1.