Húsvét 3. vasárnapja-2021

Húsvét 3. vasárnapja

Evangélium Szent Lukács könyvéből

Lk 24,35-48

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük Jézus, és köszöntötte őket:
„Békesség nektek!”
Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk:
„Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”
Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk:
„Van itt valami ennivalótok?”
Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:
„Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.”
Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Majd így folytatta:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét.”

Elmélkedés

„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból.” (Lk 24,46)

Húsvéti időben vagyunk. Azt ünnepeljük, hogy Jézus feltámadt és itt van közöttünk. Ezt az örömet fejezi ki a liturgia színe, a feltámadt Jézust ábrázoló szobor az oltáron, akinek karja az ég felé mutat. Ezt jelzi az égő húsvéti gyertya lángja is, amely a húsvéti vigília misét, az isteni szeretet kiáradását juttatja eszünkbe.

A húsvéti idő egy olyan szép helyhez hasonlítható, ahová eljutva az ember nemcsak gyönyörködik a táj szépségében, hanem visszagondol arra az útra is, amelyen eljutott oda. Eszébe jutnak a küzdelmek, a nehézségek, amelyeket le kellett győznie. Az ember a húsvéti időben nemcsak Jézus feltámadására gondol, hanem arra is, hogy Jézus szenvedése és halála árán szerezte meg számunkra a megváltást. Ezt azért mondom, mert az Apostolok cselekedetében és az evangéliumban is elhangzott, hogy Jézusnak szenvednie kellett. Mind a két írás Izajás prófétát idézi. Péter apostol mondja: „Isten beteljesítette, amit a próféták által hirdetett: hogy az ő fölkentjének szenvednie kell” (ApCsel 3,18). Jézus az evangéliumban pedig ezt mondja: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból” (Lk 24,46).

Az emberben megfogalmazódik a kérdés: Miért olyan fontos, hogy húsvéti időben is gondoljunk Jézus szenvedésére? Egyrészt azért, mert a megváltáshoz hozzátartozik a szenvedés. Jézus szeretetét a bűnös világ elutasította. Jézus elszenvedte a világ bűnét és szenvedését felajánlotta az Atyának. Másrészt azért, mert a húsvét örömhíre azok számára jelent sokat, akik megtapasztalták a szenvedést. Akik szenvedés közben megérezték, hogy nincsenek egyedül, hanem hogy a feltámadt Jézus velük van. A fájdalom így belső örömre változik. Jézus feltámadása nemcsak a halál utáni életre mutat, hanem a jelenre is, hiszen Jézus velünk van.

Erre vonatkozóan nagyon sok példát tudunk mondani. Ha megállunk egy beteg ember ágyánál, akkor nem csak arról kell beszélnünk, hogy ne féljen a haláltól, mert van feltámadás, hanem sokkal inkább arról, hogy Jézus ismeri a szenvedést, Ő is szenvedett. Imádkozzon, beszéljen vele, kérje, hogy adjon neki erőt, hogy meg tudjon erősödni. Ha valaki ezt megtapasztalja, akkor béke költözik a szívébe, és le tudja győzni a szenvedést. A békét nem egy későbbi időre kapja ajándékba, hanem mostanra. Ezzel vívja meg a küzdelmeit. Ez a béke előre vételezi azt a békét, amely az örökkévalóságban vár ránk.

Végül egy történetet mondok el, amit egy lelkipásztor ismerősömtől halottam. A plébániáján az egyik fiatal lány szólt neki, hogy látogassa meg beteg édesanyját, akit fertőző betegséggel a Szent László kórházban kezeltek. Ez a lány felkészítette a papot, hogy nem lesz könnyű dolga, mert nagy valószínűséggel a beteg közelébe se fogják engedni. A pap mégis elment. A félelem beigazolódott, mert nem engedték a kórterembe. Egy ablaküveg volt közöttük. Ekkor ő keresztet vetett, imádkozott, majd az ablaküveghez érintette a tenyerét. Ugyanezt tette a beteg is. Nem érintkezett a kezük, de mégis volt lelki kapcsolat közöttük. A pap ezzel jelezte, hogy ő együtt érez a beteggel, megérti a szenvedését, de ugyanakkor az imádsággal azt is jelezte, hogy a feltámadt Jézus is vele van. Miközben így imádkoztak, látta, hogy az asszony fájdalmas és gondterhelt tekintete megváltozott. Megérzett valamit abból, amit Jézus az evangéliumban mondott: Ő is ismeri a szenvedést és ne féljen, legyen békesség a lelkében, mert Ő vele van.

Imádkozzunk azért, hogy Jézus kegyelmi jelenlétét mi is megtapasztalhassuk és annak örömét meg tudjuk osztani azokkal, akik a leginkább vágyakoznak arra.

2021. április 18.