Húsvét 4. vasárnapja
Evangélium Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt:
„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
Elmélkedés
„Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet és enyéim is ismernek engem” (Jn 10,14)
A ravennai Galla Placidia templomban egy nagyon szép és lelki szempontból is sokatmondó mozaik található. A mozaik Jézust, a Jó Pásztort ábrázolja, aki középen ül, körülötte pedig a juhok láthatók. Ha valaki ezt a mozaikot nézi, két érdekes dolgot fedezhet fel rajta, amely kapcsolatban van a mai evangéliummal és a hivatásokkal. A mozaikon látható bárányok mind Jézusra néznek, ezzel a művész azt akarta kifejezni, hogy az ő életük középpontjában Jézus áll. Tőle kapják küldetésüket, hivatásukat. Az Ő személye kapcsolja őket össze. A mai evangélium ezt így summázza: „Ismerem enyéimet és enyéim is ismernek engem” (Jn 10,27). A másik érdekes részlet, amit felfedezhetünk, az, hogy Jézus, bár a bárányok között áll, mégsem rájuk néz, hanem felfelé, az Atya felé. Ezzel a festő érzékeltetni akarja, hogy Jézus küldetése az Atyától van. Ahogyan a juhok az ő akaratát keresik, hasonló módon ő az Atya akaratát keresi, sőt Jézus, miközben keresi az Atya akaratát, eggyé válik az Atya akaratával. Az Atya akarata az Ő akarata. Az evangélium szerint Jézus ezt ki is mondja: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30). Ezt a gondolatot a teológia később úgy fogalmazta meg, hogy az Atyának és a Fiúnak ugyanaz a természete. Kifelé úgy mutatkoznak meg, mint külön személyek, de a belső életük, a gondolatuk, az akaratuk közös.
Ha valaki ezeket a gondolatokat hallja, felmerülhet benne a kérdés, hogyan kapcsolható össze ez a mai ünneppel, a hivatások napjával? Ha valaki az Isten akaratát keresi, akkor Jézusra, a Fiúra kell tekintenie. A Jézussal való beszélgetésben, párbeszédben, vagy ahogyan mondjuk, imában tudjuk felfedezni, hogy mi az Isten akarata. Talán úgy is mondhatjuk, hogy miközben Jézussal beszélgetünk, kialakul vele egy lelki egység, megtanuljuk a világot, a körülöttünk levő életet úgy látni, ahogy Ő látja. S miközben a világot az Ő szemével nézzük, felismerjük a mi küldetésünket is. Ez a küldetés elsősorban keresztény küldetés, és abból nőhet ki a papi, szerzetesi hivatás, vagy küldetés.
Jó néhány évvel ezelőtt az egyetemista hittanon egy érdekes dolog történt. Közénk jött egy 25 év körüli fiatalember, aki, mivel ismeretlen volt, elmondta az élete történetét. Elbeszélése szerint korábban lemezlovas volt egy budapesti bárban. Üresnek érezte az életét és keresni kezdett. Először utcai térítőkkel beszélgetett. Később, mivel katolikusnak volt keresztelve, bement a Ferenciek téri templomba. Ott meghívták egy közösségbe és kezébe adták a Szentírást. Ettől az időtől fogva az élete megváltozott. Megpróbálta Jézus szemével nézni a világot. Befejezte az abbahagyott iskolát, rendezte kapcsolatát szüleivel, új munkakört választott és beiratkozott a levelező teológiára. Azt mondta magáról, hogy keresztény. Ez a hivatása. Hogy Isten milyen útra hívja, még nem tudja, de bízik abban, hogy Isten segítségével azt is meg fogja találni.
Ennek a fiatalembernek a vallomása a keresztény hivatás lényegére mutat rá. Istennek terve van minden emberrel. Ezt a tervet azonban csak akkor tudjuk felismerni, ha életünket nem egyéni elképzeléseink szerint alakítjuk, hanem Jézusra figyelünk, a világot az Ő szemével nézzük. Akkor ismerjük fel, hogy Isten milyen adottságokkal ajándékozott meg minket, milyen lehetőségeket adott számunkra, és milyen útra hív minket.
2021. április 25.