Húsvét 6. vasárnapja
Evangélium Szent János könyvéből
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.
Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Elmélkedés
„Barátaimnak mondalak titeket” (Jn 15,15)
Tapasztalataink alapján az embernek az egyik legősibb, legelemibb vágya, hogy barátja legyen, s ha nincs, akkor barátot keressen magának. Akinek nincs barátja, úgy érzi, hogy barát nélkül hiányos, csonka az élete. Nagyon szépen fogalmazza meg ezt a vágyat az ószövetségi irodalom egyik szerzője: „A hűséges barát erős támaszod, kincset talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincsen ára” (Sir 6,14-15). Ugyanakkor minden ember megtapasztalhatja, hogy ilyen kincsre, „hű barátra” az ember nehezen tesz szert. Amíg sikerei vannak, sokan veszik körül, ha azonban az életben kudarcok érik, nagyon könnyen egyedül maradhat. Ezt jelzi az előbb idézett bölcsességi irodalom szerzője is, amikor megjegyzi: „Mert akad barát, aki elfordul a széllel, és ha bajba kerülsz, nem tart ki melletted” (Sir 6,8). Emiatt felmerülhet a kérdés: Mi szükséges ahhoz, hogy valaki mély és tartós emberi barátságot tudjon kötni?
Ha erre a kérdésre választ akarunk adni, érdemes a mai evangéliumból kiindulnunk. Ahogy hallottuk, Jézus ezeket a szavakat mondta: „Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.” (Jn 15,15). Jézus tanítása szerint az Ő barátsága azt jelenti, hogy önmagát adja a tanítványainak. Jézus nem csak az idejét, a bölcsességét, a jókedvét adta nekik, hanem „mindent”. Jézus ezt az önátadását sokféleképpen jelezte. Jelezte úgy, hogy odaadta magát a kenyérben és a borban, de jelezte a példabeszédeiben is. Az egyikben önmagát a szőlőtőhöz hasonlította. A szőlőtőnek az a feladata, hogy azt az életerőt, amit hordoz, teljesen átadja a szőlővesszőnek, hogy az gyümölcsöt teremjen. A szőlővessző gyümölcse a szőlőtőnek is gyümölcse.
Mi ennek az evangéliumi szakasznak az üzenete számunkra? Az egyik az, hogy ha barátokat akarunk szerezni magunknak, akkor nekünk is ezzel az önátadó szeretettel kell az ember felé fordulnunk. Nem szabad méricskélni, hogy megéri-e. Nem szabad arra gondolnunk, hogy valamit visszatartok magamnak, mert ha esetleg túl sokat adok, akkor a másik azzal visszaélhet. Ha így állok hozzá, akkor egy üzleti kapcsolat kialakulhat közöttünk, de baráti kapcsolat nem. A másik gondolat talán még fontosabb. Az igazi barátságok Jézus által és Jézusban kötődnek. Nem csak azért, mert az ember bűnös és önző, és nem vágyik arra, hogy adjon, hanem inkább kapni szeretne, hanem azért, mert Istennek a barátsága teszi lehetővé azt, hogy az ember félelem nélkül meg merjen nyílni a másik ember felé, ne féljen attól, hogy a másik kihasználja a barátságát. Röviden talán azt mondhatjuk, hogy a barátság kockázat vállalást jelent, aminek biztosítéka maga Jézus.
S végül az evangélium alapján a barátságnak még egy fontos jellemzőjére kell felfigyelnünk. Jézus az első pillanattól kezdve felkínálta barátságát a tanítványainak, de ezt nem kényszeríttette rájuk. Nem is beszélt a barátságról, csak az utolsó vacsorán. Jézus tiszteletben tartotta tanítványai szabadságát. A barátság kölcsönös emberi kapcsolat, nem lehet a másik emberre ráerőltetni. A barátság kialakulásához a másik ember tiszteletére van szükség. Ezt a gondolatot fejezi ki a mindenki által ismert és nagyon sokat idézett Antoine de Saint-Exupéry által írt „Kis herceg” című regény. A róka úgy tanítja barátkozni a kisherceget, hogy tisztes távolból figyeljék egymást, és csak lassan közeledjenek egymáshoz. Ez a figyelés és közeledés a barátság kialakulásának fontos eleme.
A mai napon adjunk hálát Istennek azért, hogy tudunk az Ő barátságáról, szeretetéről. Az Ő barátsága, szeretete adjon bátorságot nekünk, hogy ne féljünk. Merjünk a másik ember felé közeledni, merjük a társunkat szeretetünkkel megajándékozni. Akkor remélhetjük azt, hogy egyre több barátunk lesz, és így Jézus barátsága is egyre jobban ismertté válik.
2021. május 9.