Húsvét 7. hét, kedd
Evangélium Szent János könyvéből
Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
„Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők – hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
Elmélkedés
„Én megdicsőítettelek téged a földön.” (Jn 17,4)
A mai napon az Egyház Jézus főpapi imájából olvas fel egy részletet, amelyben Jézus hálát ad azért, hogy megdicsőítette az Atyát (Jn 17,4). Ez a megdicsőítés azt jelentette, hogy feltárta Isten szeretetét. Úgy mutatta be Őt, mint az édesapát, aki hazavárja tévelygő fiát, vagy a jó pásztort, aki megkeresi az elveszett bárányt. Ugyanakkor Jézus tükrözte, sugározta is az Atya szeretetét. Ezért mondta Péter apostol Jézusnak: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje” (Jn 6,68-69).
Jézus szavaiból az is kiderül, hogy nekünk, keresztény embereknek is az a feladatunk, hogy megdicsőítsük Istent. Hogyan történjék ez? – kérdezheti valaki. Erre találhatunk példát a mai szentleckében. Szent Pál apostol írja, hogy Jeruzsálembe kell mennie, ahol bilincs és megpróbáltatás vár rá. De rögtön hozzáfűzi: „Mit sem aggódom. Nem becsülöm sokra életemet; csak fussam végig pályámat, amelyet az Úr Jézus rám bízott, és tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról” (ApCsel 20,24). Szent Pál azzal dicsőíti meg Istent, hogy beszél arról a kegyelemről, amely erőt ad neki, hogy az élet megpróbáltatásait el tudja viselni.
Úgy gondolom, hogy ez fontos üzenet számunkra. Mi is úgy tudjuk legjobban, vagy leghitelesebben megdicsőíteni Istent, ha tanúságot teszünk arról a szeretetről, amit kapunk tőle. A szentek példája azt mutatja, hogy ez a szeretet sokféleképpen megnyilvánulhat. Fedezzük fel ezeket a jeleket és osszuk meg másokkal! Ha ez a szeretetet Istentől jön, akkor hatással lesz másokra is.
2021. május 18.