A haza oltárára felajánlott harangjaink

Az Uj Idők című szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap 1916. október 8-ai száma közölte ezt a fényképfelvételt templomunk két elrekvirált harangjáról.

Az első világháborúban azon a nyáron került sor a templomi harangok hadi célú igénybevételére.

A hívek minden templomban megrendült szívvel, ünnepélyesen fohászkodva búcsúztak tőlük: „Isten tiszteletére voltak szánva, felszentelve, és kérjük az Istent, segítsen meg minket további véres küzdelmeinkben, hogy e harangok a dicsőséges hadjárat befejezésében s az ennek megfelelő boldog béke mielőbbi létrehozásában közreműködhessenek.”

Ezáltal a harctereken küzdő hadbavonult hozzátartozóikért is kérték az Isten segítségét.

A kisebbik és korosabb „Angyali üdvözlet” harangot még az utolsó budai harangöntő mester Herqui József öntötte 1842-ben. Felirata: VOX EGO SUM VITAE VOCO VOS ORATE VENITE. (Én vagyok az élet hangja, hívlak titeket, jöjjetek, imádkozzatok!)

A nagyobbikat a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelték Ott Ádám lelkipásztorkodása idejében. Walser Ferenc, az egyik legkiválóbb harangöntő mester készítette 1877-ben.

A sajtófotós nevét akkoriban még nem tüntették föl a lapokban. Viszont Müllner János a riportfényképezés hőskorának kiemelkedő alakja is végigjárta a harangrekvirálások helyszíneit és kiváló felvételeket készített. Újlaki képei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében megtekinthetők:

https://gallery.hungaricana.hu/hu/BudapestGyujtemeny/1514093/?list=&img=0

https://gallery.hungaricana.hu/hu/BudapestGyujtemeny/1044652/?list=&img=0

A háború után az újlaki hívek szerény anyagi viszonyaik közepette is összegyűjtötték az új harangok megrendeléséhez szükséges jelentős összeget.

„1924. karácsony éjjelén összes harangjaink zúgó harmóniában zenghették a megváltó születését” – olvassuk Szokolay Antal újlaki évkönyvében, a 139. oldalon.