ADVENTI-KARÁCSONYI PROGRAMOK 2022

 

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

Az új egyházi év kezdete, november 27-e.

ADVENTI KOSZORÚKÖTÉS


November 26-án, du. 3 órakor a Szent Erzsébet teremben. Az alapanyagok a helyszínen megvásárolhatók.

RORATE SZENTMISÉK

Minden hétköznap reggel ½ 7-kor a templomban online közvetítéssel.

ZSOLOZSMA

Kedden és pénteken 7 órakor laudes, vasárnap 17.30-kor vesperás.

LELKI DÉLUTÁN

December 3-án du. 3 órakor kezdődik. Az elmélkedést Laurinyecz Mihály professzor tartja „Az idők jelei” címmel.

SZENT KENET

A szent kenet közös templomi felvételére lesz lehetőség advent 3. vasárnapján, december 11-én a ½ 11-es szentmisén. Jelentkezés: vasárnap az infor-mációs irodában, hétköznap a plébániai irodában.

LELKI ÖRÖKBEFOGADÁS LEZÁRÁSA


December 23-án a Youtube csatornánkon közvetített ½ 7-es misén a lelki adaptálást vállalóknak közös hálaadó imádság.

IDŐSEK ÉS NAGYCSALÁDOSOK
KARÁCSONYI MEGAJÁNDÉKOZÁSA

A megajándékozottakkal való előzetes egyeztetés szerint szállítják ki a csomagokat advent 3. vasárnapjától kezdődően.

KARÁCSONYI HANGVERSENY

 

December 17-én az esti mise után kb. 19 órakor kezdődik a Sarlós Boldogasszony kórus koncertje.

KARÁCSONYI ÁHÍTAT ÉS PÁSZTORJÁTÉK

December 24-én délután ½ 3-kor ünnepre hangoló áhítat minden korosztálynak, utána 3 órakor karácsonyi színdarab a gyerekek előadásában.

KARÁCSONYI MISEREND

December 24-én éjfélkor, 25-én és 26-án 9-kor, ½ 11-kor (Youtube csatornánkon közvetítve), és este 6 órakor.

SZENT CSALÁD ÜNNEPE
December 30-án a jubiláns családok ünneplése az este 6 órás szentmisén. Várjuk az öttel osztható házassági évfordulójukat ünneplő családok jelentkezését vasárnaponként az információs irodában, vagy e-mailben a jelentkezes@ujlakitemplom.hu címen.
ÉVVÉGI HÁLAADÁS

 

December 31-én 18 órakor hálaadás az elmúlt évért plébánosi beszámolóval.

 

Mária Rádió kerekasztal sorozat

A Mária Rádió havi kerekasztal sorozatot indított a MOM Kulturális központban Budapesten.
A következő alkalom témája : Az igazi közösség és csapat titka

Helyszín: MOM Kulturális Központ (Bp. XII. ker. Csörsz utca 18).
Időpont: Október 18 kedd 18:00-20:00 

Mitől lesz igazi egy közösség vagy csapat? Mi a titka a tartós és összetartó közösségnek? Miért rejlik nagyobb erő egy csapatban mint az egyének erejének összessége? Hogyan sokszorozza meg az egyének erejét egy igazi csapat? Milyen pozitív hatása van a közösségnek a pszichénkre? A Mária Rádió közösségről szóló kerekasztal beszélgetésében ezekre a kérdésekre is válaszolnak a résztvevők:

– Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó
– Kürti Sándor a Kürt Zrt alapítója, a csapatmunka és az összetartó közösség elkötelezett híve
– Zaja Péter több évtizede sikeresen működő falusi közösség alapítója
Moderátor: Bátor Anna

A részvétel ingyenes de regisztrációhoz kötött.

Regisztrálni szeretnék az élő eseményre! 

Mariathon a magyarországi Mária Rádióért

Nagy öröm, hogy a járványhelyzet elmúltával egyre több régi és új önkéntes tér vissza, illetve kezdi meg szolgálatát a Szűzanya rádiójában. Több új kezdeményezés is megvalósult az idén és még több terv készül kibontakozni. A Mária Rádió családi gazdálkodása azonban negatív egyenleget mutat. Az idei évben 12 millió forint hiány keletkezett, illetve egy 10 millió forintos műszaki beruházás is szükségessé vált. Ezért ismét Mariathont azaz imádságos és anyagi támogatást gyűjtő adásnapokat szervezünk október 5-én, 13-án, 19-én és 20-án.

A szomszédunkban egyre súlyosbodó háború és az annak következtében kialakult energiaválság miatt egyre nagyobb a bizonytalanság világszerte. Égi édesanyánk gondoskodó, közbenjáró szeretetére ma talán nagyobb szükség van, mint eddig. Segítsünk, hogy ez a szeretet eljusson minél több helyre. Segítsünk, hogy a Szűzanya segíthessen!

Konkrétan mire gyűjtünk?

A Mária Rádió családi gazdálkodásának hiánya, mely jelenleg 12 millió forint, ezen felül a vezérlő berendezés hűtőrendszerének cseréjét is ki kell fizetnünk, amely 10 millió forint.

ÖSSZESEN: 22 millió forintot szeretnénk összegyűjteni októberben!

Adománygyűjtő napokon hívható adományvonalunk telefonszáma:
☎ 06 1 999 44 30

Az adománygyűjtés egész október hónapban tart, így az adománygyűjtő napokon kívül is lehetőség van támogatni a Szűzanya rádióját banki utalással, postai csekken, vagy személyesen! 


Adományokat az alábbi módokon lehet befizetni: A közlemény rovatba minden esetben beírandó: MARIATHON

♥ Banki utalással: Mária Rádió Közhasznú Egyesület, UniCredit Bank
10918001-00000069-12310000


♥ Postai csekken: csekk igényelhető a 061 373 07 01 telefonon

♥ Személyesen: Budapest (XIII. kerület), Gogol u. 28. (a Mária Rádió szerkesztősége)! 

Kérjük háttérimáikat az adománygyűjtés sikeréért! 

Köszönjük mindazoknak, akik hozzájárulnak imáikkal, vagy anyagi támogatásukkal a Szűzanya rádiójának működéséhez!


Imádsággal:
Lukovits Milán atya
A Mária Rádió műsorigazgatója

A kitüntetés az Egyház tanításának szól

Beszélgetés Beran Ferenc morálteológussal

„Társadalmi és hitéleti tevékenysége, különösen az érdekegyeztetés területén, a magyar katolikus Egyház és az egyházi oldal képviselőjeként végzett munkája elismeréseként” a Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetést adományozták Beran Ferenc atyának, a Budapest-Újlaki Sarlós Boldogasszony plébánia plébánosának, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar docensének.

 

A kitüntetés hivatalos indoklásában szereplő érdekegyeztetés az atyának a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban (NGTT) végzett munkájára vonatkozik.

Fő feladatom a plébánosi szolgálat, emellett tanítok az egyetem Erkölcsteológiai Tanszékén. Amikor létrehozták az NGTT-t 2011-ben, meghívták a történelmi egyházak képviselőit. Azért küldettek engem a katolikus Egyház részről, mert az Egyház társadalmi tanítása tárgyat régóta én adom elő az egyetemen, de amikor más fórumokon is lehetőségem nyílt, megszólaltam társadalmi kérdésekben.
Az egyház társadalmi tanítását a szociális pásztorlevelek fogalmazzák meg. Fontos feladatomnak tekintem, hogy ezek tartalmát kifejtsem az egyes fórumokon.
A szociális enciklikák meghatározott témával foglalkoznak, de ismerni szükséges, milyen erkölcsi és gondolati rendszerbe illeszkednek a szociális enciklikák. Az Egyház társadalmi tanításának erkölcsi rendszere a Kompendiumban található. Ezen kívül a kompendium az Egyház által legfontosabb témákat is kiemeli és rangsorolja: Ezek a témák a következők: család, emberi munka, gazdasági élet, politikai közösség, nemzetközi közöség, környezetvédelem és béke támogatása. A Kompendium bizonyos vonatkozásban így több az enciklikák összességénél.

Az első szociális enciklikát XIII. Leó pápa adta ki 1891-ben, és a munkásság helyzetével foglalkozott.

Azóta több szociális enciklika jelent meg, a legutóbbiak közül a Caritas in veritate 2009-ben a gazdasági válsággal foglalkozott. Igazából az ember került válságba, mondja a pápa, és ha kikerül ebből, akkor a gazdasági, ökológiai és más problémák is megoldódnak. A 2015-ös Laudato si a környezetvédelemről szól, 2020-ban pedig a Fratelli tutti kezdetű enciklika a migrációt is tárgyalja. A szociális enciklikák mindig a legaktuálisabb társadalmi kérdéseket érintik.
Mindegyik témáját egy mondattal meg lehet fogalmazni, és az enciklikák első két szava a lényeget fejezi ki. Caritas in veritate – nagyon fontos a szeretet, de ha elszakad az igazságtól, akkor, ahogy XVI. Benedek pápa mondja, ingoványos talajra tévedünk. A Laudato si kezdetű enciklika a Szent Ferenc-i gondolatot viszi tovább, a teremtett világ gazdagságának megőrzését, az egyre sűrűbben jelentkező ökológiai problémákat tárgyalja korunk körülményei között. A Fratelli tutti pedig más témák mellett elsősorban a vándorlás, elvándorlás kérdésével foglalkozik. Hogyan tekintsünk a vándorra, nehéz helyzetben lévő embertársunkra? A pápa az enciklika elején az irgalmas szamaritánus példabeszédére hivatkozik. Ki az én felebarátom? – és erre Jézus elmondja a példabeszédet, amely szerint az a felebarát, aki észreveszi az út szélére lökött embert, aki odamegy hozzá, fölemeli, hordozza lelki és fizikai értelemben, aki anyagi áldozatot hoz érte.

Napjaink egyik legégetőbb problémája az elvándorlás, a migráció. Az ezzel kapcsolatos elméleti meggondolásokat hogyan tehetjük gyakorlattá?

A Szentatya kiemeli, amit a korábbi szociális enciklikák is hangsúlyoznak: elsősorban ott kell segítséget nyújtani, ahol a probléma jelentkezik. Ez a szubszidiaritás elve. Nem az a megoldás, hogy „elhívjuk” embertársainkat például a szubszaharai területekről, mert ezzel tovább szegényítjük azt a vidéket, hanem helyben, a gyökerénél kell a problémát kezelni. Ha erre nincs lehetőség, akkor a következő négy elv érvényesítését hangsúlyozza a pápa: befogadás, védelmezés, előmozdítás és integráció.
A segítség végsősoron az, hogy mindenki visszatérhessen szülőföldjére, ahonnan elvándorolt, és ott kapjon segítséget az emberhez méltó élethez.

Az említett problémák első szinten gazdasági kérdésként jelennek meg, de a gondok mélyén látni kell az erkölcsi alapot, amely segítségével a társadalmi feszültségek megoldhatók.

Éppen ezért az NGTT-ben az emberi méltóságból, az istenképiségből következő embert képviselem.

Mennyire fogékonyak erre akár a Tanácsban, akár tágabb körben?

Tapasztalataim szerint, ha csak az elméletre hivatkozom, nemigen érek el komoly hatást. De ha az elméletet összekapcsolom a plébánosként átélt tapasztalataimmal, hogyan lehet egy – bármilyen szempontból – elesett emberen segíteni, erre már sokkal jobban odafigyelnek.
Így érthető meg, hogyan élem át a plébánián az akár nemzetközi szintű társadalmi jelenségeket. Magyarországon belül is létezik migráció. A környezetemben élő hajléktalanok nem budapestiek, hanem Borsodból, a Nyírségből érkeztek, talán már évtizedekkel ezelőtt. Az erdős hegyvidéken élnek, összeeszkábált viskóban, vagy lent a Duna-parton, a kifolyó csöveknél. Én így találkozom a migráció jelenségével. Itt vannak, segítségre szorulnak.
Hogyan lehet visszavezetni őket korábbi lakóhelyükre? Igyekszem fölvenni a kapcsolatot a családjukkal, rokonságukkal, akik elmondják, milyen feltételek mellett tudják vagy hajlandók visszafogadni ezeket a „kiszakadt” embereket. Az is előfordul, hogy eljön értük a család. Ez a legszebb példa, amely nem általános ugyan, de előfordul.

A szomszédunkban folyó háborúról mindenki azt reméli, holnap véget ér, ehelyett egyre inkább elhúzódik, minden politikai, gazdasági-pénzügyi, energetikai, inflációs következményével együtt. A morálteológus hogyan látja a mai helyzetet?

Szent II. János Pál pápa a fejlődésről 1987-ben kiadott Sollicitudo rei Socialis kezdetű enciklikája azt mondja, a világban lévő megosztottságot, a fejlődést elsősorban a hatalmi harc gátolja. A hatalom akarása, másrészt pedig a minél nagyobb haszonra törekvés, a profit maximalizálása. Erre vezeti vissza azokat az eseményeket, amelyeket tapasztalt. Az enciklika megjelenése óta ez a helyzet még inkább romlott. Ennek vagyunk tanúi.
Az okok megértéséhez fel kell tennünk a kérdést: kinek az érdeke például a háború? S máris világosabban látjuk, milyen erők, milyen szándékok húzódnak meg a háttérben, s akkor talán könnyebben lehet orvosolni a bajokat.
A hatalom akarása, a profit maximalizálására törekvés strukturális bűnt hoz létre. Erre a szolidaritás a megoldás, mondja a pápa. A strukturális bűnnel úgy tudunk szembe fordulni, ha sorközösséget vállalunk másokkal. A szolidaritással lehet sikeresen megvívni a világban ma dúló harcot.

Mennyire hallatszik ez a hang a mai világban, miközben egyre inkább az individualizmus, az önzés hódít teret?

Néha a szakemberek is nehezen veszik észre a szemléletváltozást: már nem személyekről beszélnek, perszonalizmusról, hanem individualizmusról. A perszonalizmus feltételezi a személyt, annak kibontakozási, távlati lehetőségével. Ez a távlat közösségben bontakozhat ki, miközben a személynek is áldozatot kell hoznia a közösségért. A perszonalizmus az emberi természetről beszél, amelyet ki akar bontakoztatni, az individualizmus ezzel szemben nem vesz tudomást a közös emberi természetről. Az egyediséget hangsúlyozza, az én mindenekfölötti érvényesítését. Elismeri, hogy mindenki megismételhetetlen egyed, de nem fogadja el ennek az egyednek a távlatát, kiteljesedését. Ez csak akkor valósítható meg, ha összefogunk, ha felszínre hozzuk a másik értékeit, és segítséget nyújtunk egymásnak, hogy a bennünk lévő kísértések hatására elinduló negatív, romboló folyamatokkal szembe tudjunk szállni.

Ezek a nézetek nyilván előkerülnek az egyetemen is, ahová nemcsak papnövendékek járnak, hanem világi hallgatók is.

Az NGTT-ben pedig azért bízhatom az elmondottak hatásában, mert a Tanács tagjai tovább viszik a gondolatokat, amelyek az Egyház tanításából forrásoznak. A kitüntetés tehát nem is nekem szól, hanem azoknak az eszméknek, amelyeket képviselek: az Egyház tanításának, s én ezt a tanítást igyekszem minél mélyebben és hűségesen továbbadni.

Az interjút Elmer István készítette

Templombúcsú 2022

Szeretettel várunk minden kedves hívőnket templomunk búcsújára, melyet július 3-án, vasárnap tartunk. A kerti ünnepség előkészítésére reggel 8 órára várunk segítőket a plébánia Felhévízi úti kapujához.

 

 

Búcsúünnepünkön az esti 6 órás szentmisén lesz egykori káplánunk, Vargha Miklós Péter atya aranymiséje.

Keresztény politika a célkeresztben

A kormánypártok kereszténydemokratának, nemzeti-keresztény szemléletűnek nevezik politikájukat, az ellenzékiek viszont vitatják ezt az értékelést. Szerintük a kormánypártok álkeresztények, s egyes ellenzéki erők azt állítják, hogy ők a kereszténység hiteles letéteményesei. Az ellenzék elsősorban a korrupció kiterjedtségével, valamint a gyűlöletpolitikával érvel, utóbbi alatt a bevándorlás erős korlátozását („menekültellenesség”), valamint a gyermekvédelmi törvényt és népszavazást („homofóbia”) értve. Azaz szerintük a kormány a bevándorlókból és az lmbtq irányultságú embertársainkból épít ellenségképet, amitől majd megvédheti a magyarokat, az emberi félelemre, rossz ösztöneinkre való ilyesfajta rájátszás, az ellenségképzés segít neki hatalomban maradni.
Megújuló templomok
Az elmúlt tizenkét évben a kormányzat fontosnak látta támogatni az egyházakat, és hangsúlyosan jelenítette meg a keresztény társadalmi elveket az egyes szakpolitikák alakítása során. Mintegy háromezer templom, illetve egyéb, egyházi célokat szolgáló létesítmény újult meg, további száz pedig felépült, ez történelmi összevetésben is szinte példátlan nagyságrend. Az utóbbi időszakban ellenzéki érzelmű keresztény megmondóemberek és lelkipásztorok körében felkapottá vált az a tézis, hogy ezek üres templomok, illetve hogy csak néhány néninek újítják fel az épületeket, a valóság azonban ennél árnyaltabb képet mutat.
A baloldal szerint az egyéb tanítások nem számítanak, csak az »univerzális szeretet«
Egyrészt az épített örökség megőrzésének jelentősége független attól, hogy az épület funkciója szerint hány embert szolgál ki: a kulturális érték önmagában is jelentős. Másrészt számos helyen élő és virágzó közösségek töltik meg a templomokat, illetve igényelnek új épületeket. Emellett a fókuszba kerülő vallásturisztikai szakmai koncepcióban is fontos szerepet töltenek be ezek a fejlesztések (lásd Esztergom, Tihany, Pannonhalma – fókuszban a vallásturizmus című írásunkat).
Szekuláris állam, partnerségi viszony
Hamisnak bizonyul az az érvelés is, hogy az egyházak támogatásával sérül az állam és az egyház szétválasztásának elve. Magyarország szekuláris állam, ami azonban nem azt jelenti, hogy keresztény közösségek és állami szervek nem tekinthetnek egymásra partnerként, és az állam nem fedezheti fel és ismerheti el a kereszténység társadalomformáló erejét és társadalmi értékét. Az egyházak anyagi támogatásával kapcsolatos gyakori félremagyarázásokat korábban Udvardy György veszprémi érsek cáfolta a Mandinernek. Rámutatott, az összes volt szocialista országból egyedüli az a megoldás, ami az egyházi vagyon visszaszármaztatásával nálunk történt – vagyis hogy gyakorlatilag elmaradt. „A finanszírozás ezért járadékalapú, amit évente felülvizsgálnak. Ezt szokták idestova harminc éve egyház-­finanszírozásnak mondani, holott nem az.” Az érsek hangsúlyozta: ez egyszerűen a termelő- és földeszközök elmaradt visszaszolgáltatásából adódó járadék. Az egyházak természetesen normatív támogatásban részesülnek olyan tevékenységek után, amilyeneket jellemzően az állam végez, azaz oktatási, egészségügyi és szociális, összefoglalóan közfeladatok ellátásáért.

Vajon szükséges-e, hogy a kereszténységet zászlajára tűző politikusnak legyen személyes hite?

Hazánkban a legutóbbi időkig a hiteles kereszténység kérdése nem a kereszténység „tartalmáról” szólt, hanem az érintett személyek életének és cselekedeteinek hitelességéről. Az ellenzéki pártok és aktivisták azonban importálták az országba az amerikai törésvonalat. Kezdetben kisebb blogok folytatták az érzékenyítést, amelyek később kiléptek a fényre, és egyre inkább színt vallottak, majd megjelentek a kortárs liberalizmus fő tételeit elfogadó megmondóemberek is. A folyamat utolsó, ám kétségkívül látványos eleme volt, amikor papok és egy emeritus püspök is felsorakozott melléjük.

Jó tíz hónapja a Partizán műsorvezetője, Gulyás Márton kijelentette, ő úgy tudja, a kereszténység lényege az „univerzális szeretet”. Jól mutatja ez a kereszténység baloldali értelmezését: az egyéb tanítások nem számítanak, csak valamiféle szentimentális befogadástan. Ez valójában azonban nem kereszténység, hanem szekuláris humanizmus. A baloldal persze úgy gondolja, hogy a „történelmi kereszténység” rossz útra tévedt, ki kell javítani. Az eredmény annak kilúgozása. A baloldal úgyszintén válogatós abban, hogy mennyiben politizáljanak a keresztény egyházak. Szerintük a hit magánügy, a keresztények ne kényszerítsék rá másokra az elképzeléseiket, és a papok ne politizáljanak – kivéve persze, ha el kell határolódni a szélsőjobbtól, vagy épp ki kell állni Ukrajna mellett. A baloldal tehát szentimentális globális hippizmusra redukálná a kereszténységet.

A katolikus hitét gyakorta hangsúlyozó, ám egyháza társadalmi tanítását többször félretoló Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt a kampányban leszögezte: két külön dolognak tartja személyes meggyőződését és azt, amit esetlegesen kormányra kerülve megvalósított volna. Egyházának vezetése azonban nem így gondolkodik.
Hamis kereszténységeszmény
A keresztény politika egyik központi dilemmája a személyes hitelesség: mennyire lehet megfelelni a kereszténység etikai mércéinek? Mivel a kereszténység nem a tökéletesek, hanem a bűnösök vallásának tartja magát, az embert pedig eredendően bűnösnek, akit nem lehet alapvetően és véglegesen kijavítani, az eszményt mindig oda lehet dörgölni a kereszténységet felvállaló politikusok orra alá. Hogy hol a határ esendőség és álszentség között, azt nehéz megmondani. Mindenesetre a kereszténység azt hirdeti, e világon nem lehet végleg megszabadulni a bűntől. És nincs kivétel: ha az ember esendő, és az is marad, miért is tudna megszabadulni pusztán a korrupciótól és például a rasszizmustól? A baloldal azonban nem pusztán a hitelességet és tisztaságot kéri számon, hanem egy hamis kereszténységeszményt.
Április 3-án megdőlt a kiábrándult fideszesek tömegeiről szóló mítosz
Vajon szükséges-e, hogy a kereszténységet zászlajára tűző politikusnak legyen személyes hite? T. S. Eliot a Századvég által nemrég kiadott, Egy keresztény társadalom eszméje című, világhírű esszéje L. Simon László előszava szerint akár az Orbán-kormány kereszténységértelmezéséhez is kulcs lehet. Eliot szerint a keresztény állam „a törvényhozás, a közigazgatás, a jogi hagyomány és forma” szempontjából keresztény. A politikusoknak nem dolguk, hogy filozófusok legyenek, és a keresztény vezetőknek nem szükséges hívő keresztényeknek sem lenniük. Nem az a fontos, mit hisznek, hanem hogy alá kell vetniük magukat a keresztény hitnek és a keresztény társadalom értékrendjének. Ugyanígy „a keresztény oktatás célja olyan emberek képzése, akik tudnak a kereszténység kategóriái szerint gondolkodni anélkül, hogy megkövetelné a hitet vagy kötelezővé tenné a hit színlelt megvallását”. A vezetőknek keresztény nevelést kell kapniuk. Sem a társadalomtól, sem a politikusoktól nem szabad túl sokat követelni erkölcsileg. Elioté talán meglepő értelmezése a keresztény politikának, de talán megtalálta a kompromisszumot a keresztény eszme és az emberi valóság között. Nevezhetnénk Eliot álláspontját kultúrkereszténynek is – habár ő hívő anglikán volt.

Április 3-án megdőlt a kiábrándult fideszesek tömegeiről szóló mítosz. A mítosz annak ellenére élt a választás előtt is, hogy mind a Századvég, mind az Idea Intézet mérhetetlennek találta. Ez talán intő jel azoknak, akik szerint a hívő keresztények tömegei ma már az ellenzékre szavaznak. Megkérdeztük a Századvéget, vannak-e erre vonatkozó kutatásai. „A 2021. őszi és 2022. tavaszi adatfelvételeinkből kiviláglik, hogy a vallásos, a szertartásokat gyakran – legalább havonta – látogató, egyben biztos szavazók körében erősebb, azaz bőven abszolút többséget élvez a kormánypártok támogatottsága” – mondja lapunknak Gyorgyovich Miklós, a Századvég társadalomtudományi kutatócsoportjának igazgatóhelyettese. Ugyanakkor igaz az is, hogy ugyanebben a csoportban megfigyelhető egy relatíve markáns, 20 százalék körül szóródó csoport, amely valóban más pártokat vagy pártkoalíciót választana. „Ez az arány talán már kellően nagy ahhoz, hogy valóban azt az érzetet keltse, paradigmaváltás megy végbe ebben a társadalmi rétegben, de alapvetően nem erről van szó” – mutat rá. Hozzátette: ha a képletbe bevonjuk az iskolai végzettséget is, azt is látjuk, hogy a kvázi értelmiségi (jelen esetben felsőfokú végzettségű), vallásos attitűddel rendelkező, szertartás-látogató csoportban ugyanúgy egyötöd körül alakul az ellenzéki pártokat támogatók aránya, míg a kormánypártok mellett kiállók abszolút többségben vannak. Az tehát bizonyosan nem igaz, hogy „minden” templomba járó (és akár magasan képzett) hívő ellenzéki volna, hanem – talán nem meglepő módon – inkább a mind kevésbé vallásos életet élők körében figyelhető meg az ellenzéki pártoknak valamivel magasabb arányú támogatottsága. 

Nacsa Lőrinc, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője:
Keresztényként a politikában szerintem nem könnyebb, hanem nehezebb. Erkölcsi iránytű és hit nélkül kevesebb a felelősség, a számonkérhetőség, és nincs a végső számadásra tekintés. A keresztény politika nem a meghátrálásról szól. A mostani, értékektől egyre inkább mentes világban, ahol a kereszténységet és a keresztény politikát múzeumba akarják zárni, és nem jövőként, hanem múltként akarnak rá hivatkozni, le kell végre számolnunk a világnézetileg semleges állam és politika mesterkélt elvárásával. Az állam nem önmagáért van, hanem az emberekért. Mondjuk ki, elértük azt, hogy a magyar állam végre nem semleges. Mindenki véleményét és világnézetét tiszteletben tartjuk, de mi, politikusok a kereszténységünkhöz lennénk hűtlenek, ha a semlegesség hamis elvárása miatt nem a lelkiismeretünk, a hitünk és a meggyőződésünk szerint cselekednénk, ha az állam „kinézete” és döntései nem tükröznének bennünket. A keresztény politika és a keresztény politikus nem a hibátlanságot, a tökéletességet jelenti, nem azt, hogy nem történhet néha bűn vagy olyan dolog, amit szégyellni kell, hanem azt, hogy képesek vagyunk felállni és a cselekvésünket az örök értékek koordináta-rendszere szerint megtervezni.
Bese Gergő atya:
Van egy hangos réteg a társadalomban, melynek tagjai nem hívők, és elvárásuk, hogy a hívek és a papság minden olyan keresztény értéket és tanítást, ami kicsit ütközik a világnézetével, tartson meg magának. Amikor pedig papként felvállalod a véleményedet, sokszor alpári és vállalhatatlan stílusban támadnak. Vidéken szolgálva találkozok olyan helyzetekkel, hogy az egyik közösség szinte teljes mértékben kormánypárti, a másik pár faluval arrébb pedig többségben ellenzéki nézeteket vall –ezeket jellemzően helyi tényezők alakítják. Nekem lelkipásztorként mindkét közösségre ugyanolyan gondoskodással kell tekintenem, ugyanúgy kell szolgálnom. A prédikációkban pedig erősítenem azokat az alapvető keresztény értékeket, amelyeket ma erőteljes támadások érnek. Azt tapasztalom, hogy akik balra szavaznak, kevésbé állnak ki a nagy vitatémákban a keresztény tanítás mellett, tehát ha gyakorolják is a hitüket, nem feltétlenül az egyház tanítása szerint gondolkoznak például a magzati élet védelme vagy éppen a család intézményének meghatározása és védelme kérdésében. Nekünk a fiatalokra kell koncentrálnunk, akiket még több befolyásolás ér a virtuális térben, és akik meghatározzák majd a nemzetünk jövőjét. Ráadásul azt, aki ma hetvennégy évesen is azt mondja, hogy 1956-ban ellenforradalom volt, már úgysem lehet meggyőzni…
Átpolitizált eucharisztia?
Salvatore Cordileone San Franciscó-i katolikus érsek május közepén abortuszpártisága miatt eltiltotta az áldozástól a várost a washingtoni kongresszusban képviselő, demokrata párti Nancy Pelosit. A média rögtön azzal támadta az érseket, hogy nem keresztény módon cselekszik, illetve hogy átpolitizálja az eucharisztia szentségét. Cordileone visszakérdezett: politizálás-e számonkérni egy katolikuson azt, hogy az egyház tanítása szerint éljen és politizáljon? Az érsek mellett legalább tucatnyi püspök kiáll. Pelosi azzal vágott vissza, hogy miért nem tiltják el az áldozástól a halálbüntetés támogatóit. Holott a kettő nem ugyanaz: a halálbüntetést az egyház hagyományosan nem ellenzi, Szent II. János Pál pápa pedig csak annyit jegyzett meg, hogy szerinte modern körülmények között nem kell alkalmazni. Ferenc pápa erősebben ellenzi a halálbüntetést, de ez nem változtat azon, hogy a katolikus tanítás szerint az ártatlan megfogant élet elvétele és a súlyos, társadalom elleni bűnt elkövető ember életének elvétele más megfontolás alá esik. Az abortusz és a halálbüntetés tehát nem ugyanaz az erkölcsi kategória. Az amerikai baloldal határozottan kereszténységellenes hangvételt üt meg, ha hagyományos keresztény tanításokról és azok közéleti képviseletéről van szó. Ha viszont egy liberális meggyőződésű, de elviekben katolikus politikus kerül hatalomba demokrata párti színekben, mint Joe Biden, abból rögtön mintakeresztényt csinál, mondván: így is lehet. Biden a mintakatolikus, amiért „befogadó”: támogatja a transzmozgalmat, abortuszpárti, és nem akadályozza a bevándorlást.
A keresztények részvétele a politikai életben
A fenti címmel adott ki útmutatást a vatikáni Hittani Kongregáció 2003-ban. „A világi hívők mindenkor »keresztény lelkiismerettel« és az azzal megegyező értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat, hogy az e világi rendet keresztény módon átitassák.” Továbbá a II. vatikáni zsinat tanításából következik, hogy a keresztények nem mondhatnak le a politikai életben való részvételről. Ma sokan „tévesen hivatkoznak a tolerancia értékére”, amikor azt várják a keresztényektől, hogy ne saját nézeteikre alapozzák politikájukat. „A politikai szabadság nem alapulhat azon a relativista elgondoláson, hogy az emberi személy javának bármilyen felfogása azonos értékű és egyformán igaz; ezzel szemben a politika az igazi emberi és társadalmi jó konkrét megvalósításával foglalkozik adott történelmi, földrajzi és kulturális környezetben” – szól az útmutatás. Az egyház szerint a demokrácia csak akkor lesz sikeres, ha az emberi személy helyes felfogásán alapszik. „Egy jól megalapozott keresztény öntudat nem enged meg olyan politikai programra vagy törvényjavaslatra való szavazást, amely ellentétes a hit és az erkölcs alapvető tételeivel. A keresztény hit szerves egységet alkot, ezért nem lehetséges valamely részelemét kiragadni anélkül, hogy az egész katolikus tanítás sérülne.” A dokumentum kimondja: ez vonatkozik az abortuszra és az eutanáziára is, a törvényeknek ugyanis „védeniük kell az élethez való alapvető jogot a fogantatástól a természetes halálig”. Ugyanígy „védelemre és támogatásra van szüksége a családnak, amely egy férfi és egy nő monogám házasságán alapszik”, sőt „semmiképpen sem szabad más együttélési formákat a házassággal azonos szintre emelni, sem jogi elismerést adni ilyeneknek”.
(Szilvay Gergely és Vágvölgyi Gergely, Mandiner, 2022. június 6.)

Otthonápolási oktatás

A Budapesti Szent Ferenc Kórház újraindítja

INGYENES OTTHONÁPOLÁSI OKTATÁSÁT

Az oktatás egyalkalmas, bár sokan eljönnek többször is.

A következő alkalom április 27., szerda 14.30.

A programot elsősorban otthon ápolt idősek és/vagy tartósan betegek hozzátartozóinak találtuk ki, de alkalmas a kórházból beavatkozás vagy betegség után hazakerüléskor még egy ideig szükséges ellátáshoz is, és sokan jönnek olyan okból, hogy nem most, de később szükség lehet erre a tudásra a családban.

A jelenlegi fokozódó nemzetközi helyzetben pedig még arra is alkalmas lehet, hogy beteg hozzátartozótól függetlenül az ember alapvető ápolási ismeretekre tegyen szert, ha bármilyen kiszolgáltatott helyzetben magát vagy másokat kell ellátnia. Érdemes ismerni bizonyos eszközök használatát és bizonyos ápolási praktikákat.

Az oktatás végén elérhetőségeket is megadunk, amelyeken egyénileg is lehet a továbbiakban tanácsot kérni (ápolás, dietetika, pszichológia terén).

Témák:
– az otthoni házi ápolás alapvető eszköztára, betegmozgatás, praktikák, tudnivalók, eszközök helyes használata
– étkezés, dietetikai tanácsok időskorúaknak, betegeknek, dietetikai szempontok otthon ápoltak esetében
– pszichológiai aspektusok: az otthonápolás mint betegnek, hozzátartozónak egyaránt pszichés teher.

Az oktatáson részt vevők számára otthonápolási eszközkölcsönzési lehetőség.

Helyszín: Budapesti Szent Ferenc Kórház
1021 Budapest, Széher út 73.

Bejelentkezés az alkalomra: kommunikacio@szentferenckorhaz.hu
További információ: 06 30 570 1138

 

Templomtakarítás képekben

2022. április 2-án nagytakarítás volt Újlakon. A vírus-helyzet miatt két évig nem tudtunk közösen húsvétot ünnepelni, idén a méltó ünneplést nagytakarítással kezdtük.