Gyertyás körmenet Magyarok Nagyasszonya ünnepén

Október 8-án, Magyarok Nagyasszonya ünnepén 18.30-tól az Emmánuel Közösség, a Szeretetláng Mozgalom, a Szociális Testvérek Társasága, valamint több egyházi közösség gyertyás rózsafüzér-körmenetre hívja mindazokat, akik szívükben hordozzák hazánk, Európa és a világ békéjét és védelmét. A februárban kirobbant ukrajnai háború ugyanis nem csendesedik, s ahogy mélyül a konfliktus, az is látszik, hogy emberi megoldást nagyon nehéz találni a sokasodó szenvedésre és problémára.

A naponta érkező riasztó hírek hallatán elérkezett az idő, hogy felidézzük magunkban a régmúlt vagy az utóbbi idők olyan rendkívüli eseményeit, amikor a közös ima, különösen a rózsafüzér ereje csodás módon megváltoztatta a történelem menetét. Az egyik legismertebb ezek közül a Fülöp-szigeteki rózsafüzéres forradalom. 1986-ban Manilában kétmillió, a csuklóján rózsafüzért viselő ember gyűlt össze bíboros főpásztoruk vezetésével, hogy békés úton elérjék Ferdinand Marcos elnök távozását. Amikor a diktátor kiadta ellenük a tűzparancsot, egy csodás szépségű, fénynyalábtól övezett hölgy jelent meg az állig felfegyverzett katonák és a rózsafüzért imádkozó tömeg előtt. Ez elegendő volt ahhoz, hogy megakadályozza a vérontást, és Marcos elnök másnap elhagyta az országot.

Az október 8-i rózsafüzér-körmenet helyszíne a budai Várnegyed, kiindulási és visszaérkezési pontja a budavári Nagyboldogasszony-templom előtti Szentháromság tér lesz,

mely emblematikus történelmi helyszíne Magyarország békéjének. 1686-ban, a török kiűzése során ugyanis nevezetes „Mária-csoda” történt itt. Egy robbanás után a Szent Szűz addig elrejtett szobra tűnt fel a muszlimok előtt, amit ők természetfeletti jelenésként értelmeztek, s ettől a helyőrség morálja szinte azonnal összeomlott, így a város még aznap a keresztények kezére került. Magát a Szentháromság teret is ezután alakították ki hálából őseink a Nagyboldogasszony-templom körül.

A rózsafüzér-körmenetet Erdő Péter bíboros, prímás vezeti, aki az imádság végén megáldja a Halászbástyáról Budapestet és Magyarországot.

A szervezők kérik, hogy a résztvevők hozzanak magukkal mécsest vagy gyertyát, s ébresszék fel lelkükben a Szent Szűz védelmébe vetett bizalmat, amely megerősíti bennük a régi magyar mondás igazságát: Minél sötétebb az éjszaka, annál fényesebbek a csillagok.

Forrás: Magyar Kurír, 2022. szeptember 30.

Gyalogos Mindszenty-zarándoklat a Városmajorból Máriaremetéig

Szeptember közepén gyalogos zarándoklat indul annak emlékére, hogy hetvenöt évvel ezelőtt Mindszenty József bíboros, hercegprímás meghirdette a Boldogasszony Évét, és százezer férfi zarándokot vezetett engesztelésül Máriaremetére. A szervezők meghívóját az alábbiakban közöljük.

Háború zajlik a közelünkben. Sokan imádkozunk azért, hogy ki ne szélesedjen. Betegségek láncolatával küzd a világ. Semmivel sem könnyebb a helyzet, mint a második világháborút követő nehéz hónapokban.

Az életünk belső tartalmát az erkölcs és a hit adja. Az erkölcsi felemelkedés eszköze pedig az ima, az áldozatvállalás, az önmegtagadás, a tevékeny szeretet gyakorlása és az engesztelés. Tulajdonképpen a komolyan vett vallásos élet.

Ennek adhatjuk tanúbizonyságát 2022. szeptember 17-én, szombaton a Mindszenty bíboros emlékére és példájára szervezett jubileumi engesztelő gyalogos zarándoklaton való részvételünkkel, imánkkal.

A zarándoklat, a politikai változás óta immár kilencedik alkalommal, a Városmajorból indul annak emlékére, hogy 75 évvel ezelőtt a bíboros, hercegprímás úr meghirdette a Boldogasszony Évét, és százezer férfi zarándokot vezetett ezen az úton engesztelésül Máriaremetére.

„Isten FIATAL. Övé a JÖVŐ.” A Mindszenty bíboros atya mottójával hívjuk a

testvéreket a zarándoklatra Budapest Városmajorból Máriaremetére

A zarándoklat fő célja: közös ima a békéért, hazánkért, a magyar családokért.

Zarándoklat forgatókönyve:

Gyülekezés a Városmajorban (XII. Csaba utca 5.) 7 órától. A Városmajorban Horváth Zoltán atya vállalta a moderálást, az imák, énekek vezetését.

Indulás 8 órakor. A zarándoklatot vezeti: Mohos Gábor püspök és Forgács Alajos plébános.

Tervezett program:

*    A menetben a rózsafüzér imák között (éneket és imát Sapszon Ferenc karnagy vezeti) elhangzó 20-20 perces elmélkedések:

*    Dr. Cserháti Ferenc „Lelkipásztor itthon és külföldön, egész életében”

*    Dr. Török Csaba: „A tiszteletreméltó bíboros”

*    Dr. Beran Ferenc „Közös vonások Mindszenty és Wyszynski bíborosok küzdelmeiben”

*    Máriaremetén dr. Monostori László atya fogadja az érkező zarándokokat és vezeti a bevezető áhítatot.

*    Dr. Erdő Péter bíboros 12 órakor szentmisét mutat be a zarándokoknak Máriaremetén

Délutáni programok:

*    Örömkoncert A Kodály Zoltán Kórusiskola zenei szolgálatával.

*    Közbenjáró, imakérő alkalom az új Mindszenty-kilenced egy részének bemutatásával

*    Beszélgetés a csodákról: Madocsai Bea, Monostori László és Kovács Gergely viceposztulátor részvételével.

*    Imaóra és szentségimádás, tanúságtételek és imaszándékaink elhelyezése Monostori László vezetésével, közreműködik a Budapesti Énekes Iskola (Schola Cantorum Budapestiensis) énekkara.

*    A remetei kegytemplom kertjében a Budapest Tuning program támogatásával zarándokfogadó kaput, információs sátrat, csendes imasarkot, gyermekszínpadot, ebédhelyszínt és közös agapé asztalt is tervezünk kialakítani.

Forrás: demokrata.hu; 2022. 09.04.

Interjú Veres Andrással

Veres András: A gyermekek állnak a célkeresztben

A napjainkban egyre szaporodó házasság- és családellenes nyilatkozatok, agresszív cselekedetek megszaporodtak. Ezek a bizonytalankodókat is megtéveszthetik, de legfőképpen a gyengékre és a gyermekekre nézve jelentenek óriási veszélyt. A győri egyházmegye püspökét az egyházak által kiadott közös nyilatkozat kapcsán kérdeztük.

Az elmúlt hetekben-hónapokban megsokszorozódtak azon események, megnyilatkozások és írások, amelyekben az emberi élet legfontosabb közösségeinek – mint a házasság és a család – természetes alapjait egyesek megkérdőjelezték 

– nyilatkozta lapunknak Veres András, az egyházak által kiadott közös nyilatkozat kapcsán. A győri egyházmegye püspöke hozzátette, „az ember személyének integritása elleni támadások oly módon szélsőségessé váltak napjainkban, hogy már a gyermekeket állították célkeresztjükbe”. Mint mondta, véleménye szerint ezek a bizonytalankodókat is megtéveszthetik, de legfőképpen a gyengékre és a gyermekekre nézve jelentenek óriási veszélyt.

– Ezért akartuk nyilatkozat formájában is megfogalmazni, illetve megerősíteni a keresztény felfogást ezen értékekkel kapcsolatban. Hisszük, hogy ez sokak számára megerősítésként hat. Mint az egyház vezetői, szükségesnek éreztük e veszélyre felhívni mindenki figyelmét

– húzta alá Veres András. A győri egyházmegye püspöke hozzátette, a „napjainkban egyre szaporodó házasság- és családellenes vagy azok természetes voltát megkérdőjelező nyilatkozatok és agresszív cselekedetek miatt” valóban úgy érzik, hogy veszélyben forognak a keresztény házasság és család értékei.

Hisszük, hogy mind a házasság, mind a család a teremtő Isten által akart természetes közösség, s mindkettő az ember javát és boldogságát szolgálja. Ezek semmilyen más közösségi formával nem pótolhatók. Tudjuk, hogy nem mindig könnyű ez, egy-egy bekövetkezett tragédia után is csak gyógyítani próbáljuk a sebeket, vagy az elvesztett házastárs, szülő hiányát igyekszünk enyhíteni

– részletezte. A püspök elmondta, nagyon elgondolkodtató számára, hogy véleménynyilvánításuk egyesek számára problémát jelent. Mint kifejtette, tiszteletben tartják mások véleményét, „mégis szomorú, hogy vannak, akik azért vádolnak minket, mert mi is kimondjuk saját, bibliai alapú értékrendünket, egyben azt várják tőlünk, hogy gondolkodás és vita nélkül fogadjuk el az ő véleményüket”. Veres András kérte, karácsonyra készülve a Szent Család példája legyen előttünk és adjon nekünk erőt: „Mária és József sok nehézséget és lemondást vállalva lettek Isten megtestesült szeretetének tanúivá.”

„A keresztény világ karácsonyra készül, amely az Üdvözítő születése által ráirányítja a figyelmet az élet és a család titkára. A karácsony utáni napokban fogjuk ünnepelni Szentcsalád vasárnapját. Feltételezzük, hogy ez az ünnep nemcsak a hívő embereket érinti meg, hanem mindenkiben felébreszti a házastárs, a család és a gyermekek iránti természetes szeretetet. Így talán a másképpen vélekedőket is egyfajta elgondolkodásra késztetheti ez a nyilatkozat. Különben ezek az értékek kell, hogy egész évben vigyázó tekintetünk középpontjában álljanak”

– zárta gondolatait a püspök.

Forrás: Magyar Nemzet, 2021. 12. 11.

14 egyház közös nyilatkozata

2021. december 9-én kiadott közös – tizennégy egyház, valamint hitközség által szignált – nyilatkozat szerint „a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg”.

„A biblikus álláspontot Ferenc pápa budapesti látogatása során is hangsúlyozta, megerősítve, hogy a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg. A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja. Mi, az alulírott katolikus, protestáns és ortodox egyházak, valamint zsidó hitközségek képviselői, a karácsonyra készülve, illetve a hanuka gyertyáinak fényében, egyben az utóbbi időkben egyre erősödő társadalmi vitákra reagálva ezúton is megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.”

– írták a dokumentumban.

Az alábbi egyházak és hitközségek írták alá a közös nyilatkozatot:

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Magyarországi Református Egyház

Magyarországi Evangélikus Egyház

Magyarországi Baptista Egyház

Magyar Pünkösdi Egyház

Magyarországi Metodista Egyház

Budai Szerb Ortodox Egyházmegye

Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus – Magyarországi Orthodox Exarchátus

Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház

Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye

Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarkátus)

Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége

Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség

A Vatikánban elismerően számoltak be Magyarországról

A Vatikánban elismerően számoltak be Magyarországról

Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak helyreállítása 1990-ben annak a jele volt, hogy Magyarország ismét elfoglalta a helyét abban az értékközösségben, amelyhez mindig is tartozott – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Papp László, Magyarország szentszéki nagykövetségének első beosztottja. Papp Lászlóval annak apropóján beszélgettünk, hogy a nagykövetség harminc évvel ezelőtt költözött a Fraknói Vilmos püspök által építtetett római villába.

– Harminc éve működik a Fraknói-villa falai között Magyarország szentszéki nagykövetsége. Miért különleges ez az épület nekünk, magyaroknak?

– A Magyarország és a Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítását követően felmerült a kérdés, hogy hova helyezzék el a nagykövetség székhelyét. A római magyar vonatkozású épületeket számba véve úgy döntöttek, hogy a Fraknói-villa a legméltóbb arra, hogy a nagykövetség székháza legyen. 1991. december 4-én Angelo Sodano szentszéki bíboros államtitkár személyesen jött el hozzánk a villába és avatta fel a nagykövetséget II. János Pál pápa nevében. Az ünnepi esemény emlékét őrzi az épület bejáratánál elhelyezett olasz és magyar nyelvű emléktábla.

– Miért esett a választás éppen a Fraknói-villára?

– A villa története egészen egyedülálló, azt hiszem, nem is lehetne méltóbb helye a magyar nagykövetségnek. Egy olyan épületről beszélünk, amely mindig is magyar kötődésű volt. A külképviseletek elhelyezése jellemzően úgy működik, hogy a magyar állam vásárol meg egy épületet a fogadó országban, ahol a külképviselete működik. Nagyon ritka az az eset, amikor olyan épületben kap helyet a magyar diplomáciai képviselet, amely teljes mértékben magyar történettel rendelkezik. Ez egy olyan épület! Története az építésétől kezdve magyar vonatkozással bír. Fraknói Vilmos váradi kanonokhoz, arbei címzetes püspökhöz kötődik megépítése, aki 1894-ben saját költségén építtette a villát, amely a Piazza del Policlinicónál helyezkedik el. Antonio Ventura olasz építészt bízta meg a tervek elkészítésével.

Fotó: Stefano Corso

– Milyen céllal építtette meg Fraknói Vilmos püspök a villát?

– A püspök az 1880-as években felismerte, hogy magyar részről elodázhatatlan a történeti kutatásokra specializálódott intézmény felállítása Rómában, ezért eredetileg a Római Magyar Történeti Intézet működését képzelte el a villa falai között, amelynek elsődleges feladata volt a Vatikáni Titkos Levéltárban kutató magyar történészek támogatása, a kutatómunka előmozdítása. Ez azért volt érdekes, mert XIII. Leó pápa 1881-ben nyitotta meg a Vatikáni Titkos Levéltár kapuit a világ előtt, amellyel egy új lendületet adott a római tudományos életnek. Az itt található dokumentáció, forrásanyag nemcsak a magyar egyházi, de a politikai és a társadalmi helyzetről is egyedülálló információkkal rendelkezik. Fraknói Vilmos püspök pedig a levéltár magyar vonatkozású anyagának összegyűjtését szorgalmazta, a kutatók számára építtetett villával pedig támogatni kívánta munkájukat. Ő maga úgy látta, hogy Magyarországnak az egyetemes tudományosság terén éppen úgy érvényesülnie kell, mint a világ többi kultúrnemzetének. Az intézetben számos magyar historikus nyert kiképzést, hogy csak néhány nevet említsek: Karácsonyi János, Kollányi Ferenc, Fejérpataky László. Itt adták ki a Monumenta Vaticana Hungariae sorozatot, amelyben a mohácsi vész előtti időkből származó követségi jelentéseket tettek közzé. Később, 1913-ban a püspök a villát a magyar állam tulajdonába adta és 1928-ig itt folyt a Római Magyar Akadémia kulturális és diplomáciai tevékenysége. Később kiadták az épületet, majd 1963-tól a római magyar konzulátus hivatala működött benne, végül 1991 óta a szentszéki magyar nagykövetségnek ad helyett.

– Milyen érdemei voltak Fraknói Vilmos püspöknek?

– A magyar katolicizmus kiemelkedő alakja volt, a történeti kutatások mecénása, már fiatalon a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Személyiségét a korabeli leírások így idézik: „csodálatos harmóniában olvadt össze az egyház javán buzgólkodó pap a széles látókörű, módszeresen felkészült, irodalmi styljében kifinomodott, erősen nemzeti érzésű tudós és az érdemes tudományos és egyházi célok támogatására mindig készséges Maecenás” (Tóth László: Fraknói Vilmos [1843–1924]. Magyar Könyvszemle, 1924, 102.). Különleges összetett személyiségében jelen volt az Isten és a haza szolgálata, valamint a tudományok szeretete.

Fotó: Stefano Corso

– Mi történik a hétköznapokban ebben az épületben? 

– A Fraknói-villa nemcsak a magyar nagykövetség székhelye, hanem a mindenkori nagykövet rezidenciája is. Az első emeleten találhatók az irodahelyiségek és a fogadószalonok, a második emeleten a nagykövet úr és családja lakosztálya. Élénk diplomáciai élet zajlik, ezen túl pedig a kulturális kapcsolatok építésére is sor kerül ezekben az elegáns szalonokban. Az utóbbi időben több alkalommal megfordult nálunk Paul Richard Gallagher érsek, a vatikáni külkapcsolatokért felelős titkár. Ebédek, fogadások és informális beszélgetések színhelye. Széleskörű diplomáciai, tudományos és kulturális kör, valamint a magyar papság látogatja.

Fotó: Stefano Corso

– Milyen visszhangja volt a Vatikánban Ferenc pápa budapesti útjának? Változott-e a pápai állam falain belül hazánk megítélése?

– Ferenc pápa magyarországi látogatásáról ő maga nyilatkozott nagyon pozitívan. Az utazás alatt azt láthattuk rajta, hogy kifejezetten jól érezte magát, és boldog volt, hogy ellátogathatott Budapestre az eucharisztikus világkongresszus zárómiséjére. Személy szerint azt tapasztaltam, hogy a hivatalnokok és bíborosok meghatottan és elismerően számoltak be a záró miséről, az esemény megszervezéséről és az ott átélt örömteli élményeikről. Sokuknak ez volt az első alkalom, hogy Magyarországra látogathattak, és személyesen ismerhették meg népünket, országunkat. Többen arról számoltak be, hogy úgy érezték, a magyarok hite őszinte, valóságos, hiteles.

– Hogyan nyilatkozott a szentatya a budapesti tartózkodásáról?

– Október 22-én egy argentin sajtóorgánumnak nyilatkozva utalt arra, hogy elképzelhetőnek tartja, hogy újra ellátogat hazánkba. Ez alapján feltételezhetjük, hogy a pápa visszakívánkozik Magyarországra, hogy pozitív benyomásai voltak, és szívesen visszatérne közénk.

– Tavaly a Szentszék és a magyar állam közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének százéves évfordulóját ünnepelhettük. Mi a Szentszékkel folytatott kapcsolatok jelentősége? 

– Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak helyreállítása 1990-ben annak a jele volt, hogy Magyarország ismét elfoglalta a helyét abban az értékközösségben, amelyhez mindig is tartozott. A Szentszék következetesen képviseli az örök értékeket és igazságokat. Harmincegy évvel ezelőtt Magyarország véglegesen állást foglalt ebben a kérdésben, s a diplomáciai kapcsolatok helyreállításával kinyilvánította, hogy jövője alakításában figyelembe veszi a Szentszék által képviselt értékeket. Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa megnyilatkozásai segítséget jelentenek nekünk abban, hogy élhetőbb, fenntartható jövőt teremtsünk Európában, és azon belül Magyarországon. Diplomáciai szempontból pedig a gyakorlatban is közeli partnerei vagyunk egymásnak, érdeklődéssel figyeljük egymás álláspontját a világ eseményei kapcsán. A világot érintő külpolitikai kérdésekben a dialógus folyamatos.

– Orbán Viktor miniszterelnök és Ferenc pápa találkozóját sok rosszindulatú lapvélemény előzte meg. Milyen volt valójában a találkozó?

– A Szentatya külföldi látogatásait mindig nagy érdeklődés övezi. Ez így volt elődjei esetében is. Bizonyos értelemben a pápa a világ egy részének a szemében egy „szupersztár”, aki a földkerekség egyik legismertebb személyisége. Megjelenése így különleges esemény mindenhol, ami számos találgatásnak is helyt adhat. Ferenc pápa Budapesten Orbán Viktor miniszterelnökkel, Áder János köztársasági elnökkel és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel külön is találkozott. A  szívélyes légkörű találkozó a tervezettnél tovább is tartott. Szó esett az egyház magyarországi szerepéről, a környezetvédelem iránti elkötelezettségről, valamint a családok védelméről és támogatásáról. Ferenc pápa igen örült annak, hogy Magyarországon csökkent az abortuszok, és nőtt a házasságkötések száma.

Mit jelent diplomatának lenni a Vatikánban?

– Óriási megtiszteltetésnek érzem a szentszéki nagykövetségen folytatott szolgálatomat. A diplomáciai pályám során már korábbi állomáshelyeimen megtapasztaltam, hogy a nemzetközi diplomáciai életben a Vatikán meghatározó tényező, lényegében a legrégebbi diplomáciai szolgálat a világon. A negyedik század óta, jóval a pápai állam megalakulása előtt, az Apostoli Szentszék már küldött és fogadott diplomáciai küldötteket. Mára a világ 180 országával tartanak fenn diplomáciai kapcsolatokat, és fontos szereplői a multilaterális diplomáciának is. Lenyűgöző azt látni, hogy milyen behatóan ismerik a világ országainak helyzetét, a világban történő eseményeket, az azok mögötti összefüggéseket. Az egyház küldetése miatt különleges látásmóddal vizsgálják a nemzetközi folyamatokat, ezzel pedig a diplomáciai folyamatoknak egyfajta spirituális inspirációt is adnak, amely célja a nemzetek életének és kölcsönös kapcsolatainak előmozdítása.

– Hogyan készülődnek a Vatikánban az adventi időszakban?

– Egy nagyon kedves adventi kiállítással, a 100 betlehemmel, ahol minden évben magyar kézművesek alkotásai is jelen vannak. A Szent Péter téren felállítják a hatalmas karácsonyfát, amely idén az észak-olaszországi Trentinóból (Dél- Tirol) érkezik. A betlehem felállítása is ünnepi légkört teremt, minden évben más-más művésznek, művészeti egyesületnek adatik meg a lehetőség, hogy a Vatikán főterén megmutathassa tehetségét. A betlehem egyes alakjai a világ legkülönbözőbb területeiről érkeznek. Idén például Peruból érkezik a kisded Jézus jászola.

Forrás: Magyar Nemzet, 2021. december 10.

Interjú Korzenszky Richárddal

A mában kell élni, de nem a mának – Korzenszky Richárd a Mandinernek

A jövő a férfi és a nő szeretetkapcsolatától függ – mondja a nyolcvanadik születésnapját ünneplő bencés szerzetes. Interjú a kereszténység mai állapotáról, a család védelméről és a valódi ünnepről.

Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

„Bárcsak minél többen volnának, akik rádöbbennek arra, hogy ajándék az élet, a család, a közösség, a kultúra” – nyilatkozta korábban. Mi hiányzik ehhez a felismeréshez, és mi akadályozza?
Olyan világban élünk, amelyben a gazdasági fejlődés áll a középpontban. Fogyasztói társadalomban. Fogyasztásra biztat körülöttünk minden: ez jár neked, ez nem hiányozhat, élj a pillanatnak, élvezd itt és most! Aki a pillanatnak él, annak nem jelent semmit a múlt, és nem törődik a jövővel sem.

Megint önt idézem: „Nem vagyok fotóművész. Látni vágyok, nem csupán nézni. A fényképezés ehhez segített és segít ma is: meglátni a látszólag jelentéktelen dolgok mögött rejtőző mélyebb valóságot.” Hogyan kell ezt?
Törekedni kell a csendre, nem szabad félni tőle.

Aki a pillanatnak él, annak nem jelent semmit a múlt, és nem törődik a jövővel sem”

A nagy zsongásban lehetséges ez?
Elérhetetlennek tűnik, pedig csak bátorság és erő kell hozzá. Nem félhetünk önmagunktól! A legtöbben azért nem mernek csendben lenni, mert félnek meghallani azt a bizonyos belső hangot, amit úgy hívunk, lelkiismeret. Ez vonatkozhat arra, ami már megtörtént, és arra is, amit majd tenni akarok. Tehát alapvetően lelkiismeretlen világban élünk, a pillanatban történő cselekvést nem gondoljuk át előre, a következményeket sem utána.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

Pedig Jézus is azt mondta: ne a holnapra vagy a tegnapra, hanem a mára gondoljatok!

A mában kell élni, de nem a mának. A megélt pillanatból épül az, amit jövőnek nevezünk, majd később úgy hívunk, hogy múlt. De nem szabad félni attól, hogy ma itt legyek, s odafigyeljek a másik emberre. A legtöbbeknek állandóan az jár a fejében, hogy mit fog majd tenni. Ezért nincsenek valódi találkozások, őszinte baráti beszélgetések, hiszen az ember elfut saját maga elől, a pillanatból, a holnap miatt aggódik, így nem jut ideje és ereje megtenni azt, amit most kell.

Többször említette a pannonhalmi iskolát, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szerzetesi hivatás mellett döntött. Mit adott ez az iskola?
Valóban, azért lettem szerzetes, mert pannonhalmi diák voltam. Olyan emberekkel találkoztam, akiknél megtapasztaltam: a helyükön vannak, fontos az életükben az Isten szolgálata az embereken keresztül. Számos élményben volt részem, amikor megéreztem, egy csodálatos világ része vagyok. A pannonhalmi naplementéktől és -felkeltéktől azóta sem tudok szabadulni, minden alkalommal külön csoda. A bazilika ünnepélyes liturgiája, szentmiséi ugyancsak közelebb vittek a közösséghez és az imádsághoz. Ez mindig dicsőítése annak, ami titok, de ami van. Sokszor megtapasztalhattam azt is, hogy eszköz lehettem az Isten kezében találkozások, beszélgetések, vigasztalások révén. Volt, hogy akivel beszélgettem, annak az élete egyszer csak elrendeződött. Nem az én érdemem volt persze, hanem a Lélek jelenléte.

Magyarnak lenni elsősorban sorsközösség. Kulturális együvé tartozás”

„Nem mindegy, meg tudjuk-e őrizni identitásunkat, meg tudunk-e maradni magyarnak ebben a forrongó Európában” – nyilatkozta korábban. Mit jelent magyarnak lenni?
Magyarnak lenni elsősorban vállalás. Sorsközösség. Kulturális együvé tartozás. Nem magyarkodás, hanem a gyökereink vállalása, ápolása. Amit Radnóti így fogalmaz meg: „S ha néha lábamhoz térdepel / egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, / tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton”.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

Ha már gyökerek: sokan a régi értékek megbecsülését hiányolják, viszont Európa nagy részén évtizedek óta béke van a népek között.

A béke több, mint a fegyveres háború szüneteltetése. Nincs béke Európában. Gyűlölet tapasztalható sokfelé. Egymás elfogadása hiányzik, illetve a különbözőségekben is jelen lévő értékek tisztelete. Ezt ki kell mondani.

Az erős nemzeti identitás háborút szül – hallhatjuk olykor. Mit gondol erről?
Az erősebb nemzeti identitásból nem kell hogy háború támadjon. Akik tudják – és nem beképzelik – magukról, hogy kik, különbözőségeik ellenére is képesek megérteni egymást. Ha fontos számunkra a saját kultúránk, anyanyelvünk, történelmünk, akkor megértjük, hogy a másik nemzetnek is fontos ugyanez.

Egyáltalán keresztény ma Európa, illetve  Magyarország? Mit jelent kereszténynek lenni az egyén és a társadalom szintjén?
Keresztény gyökerei vannak Európának és Magyarországnak, de a gyökereink mélyebbre nyúlnak, mint a kereszténység. Az európai kultúra az antikvitás és a Biblia kettős pillérén nyugszik, ám a kereszténység már több, mint kultúra. Az is. Több, mint tanítás. Az is. A kereszténység azonban mindenekelőtt életforma, vállalás, szolidaritás. Ezek nélkül a kereszténység jámbor szólam csupán.

A kereszténység mindenekelőtt életforma, vállalás, szolidaritás

Nagy viták zajlanak a genderjogok, az lmbtqi-lobbi és a családvédelem kapcsán Euró­pában, a magyar kormány igen határozott álláspontot foglal el, amiért sok kritikát és támadást kap. Jól tesszük, ha beleállunk ezekbe a konfliktusokba? Mondhatja magát valaki katolikusnak úgy, hogy közben támogatja például a melegházasságot?
Vannak kérdések a keresztény ember számára, amelyek nem jelenthetnek vitatémát. Elfogadom-e, hogy létezik tőlem független rendje ennek a világnak? Elfogadom-e, hogy nem én hoztam létre a világegyetemet? Az Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. A jövő a férfi és a nő szeretetkapcsolatától függ. Nem mindegy az utánunk következő nemzedékeknek, hogy milyen légkörben nőnek föl. A házasság egy férfi és egy nő életre szóló kapcsolata. Az azonos neműek párkapcsolata az ő magánügyük. Jogszabályokkal nem lehet megváltoztatni a világ Isten teremtette rendjét.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

A keresztény örökséghez kapcsolható értékek ma Európa-szerte támadás alatt vannak.

Láthatjuk a történelemben, hogy bizonyos kultúrák eltűntek. Amit mi keresztény gyökerű európai civilizációnak nevezünk, nem kapta meg azt az ígéretet, hogy a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Ezt a kereszténység kapta meg. Meggyőződésem, hogy az élvezetre berendezkedett, a pillanatnak élő mai társadalom a végnapjait éli. Ettől nem kell világgá mennünk, észre kell venni a meglévő kis közösségeket, ha úgy tetszik, sejteket, például a nagycsaládokat. Ezeken a szigeteken a kereszténység tovább fog élni, de stratégia kell a túlélésre, az értékek megmentésére. Erősítenünk kell egymást! Jézus sem tömegegyházról, hanem mustármagról és kovászról beszélt. Keservesen tapasztaljuk a népegyház szétesését, öröm viszont, hogy vannak közösségek, amelyekben él még a hit. Ők tudnak szemben úszni az árral. Van egy jó példám erre a kiállásra. A Bibliából tudjuk, Jézus tevékenysége kezdetén elment Keresztelő Szent Jánoshoz a Jordán vizébe belemerítkezni. Azért oda, mert azon a részen a folyam egy gázlónál találkozik a Holt-tenger sós vizével. Ennél a pontnál a halak nagy tömegben fordulnak vissza, nehogy elpusztuljanak. Ez a túlélésük kulcsa. Vagyis: eddig és ne tovább! Így kellene az egyháznak is képviselnie az értékeit és az elveit a környező világ új elképzeléseivel szemben.

Az azonos neműek párkapcsolata az ő magánügyük”

Nem kellene idomulni valamennyire? Sokat változott a világ az elmúlt évezredekben, a nyugati protestáns egyházaknál már leszbikus lelkipásztorokat is találni.
A krisztusi felszólítás ma is érvényes: „Ne alakuljatok ehhez a világhoz!” A keresztényeknek feladatuk jelen lenni a világban. Jézus azt kéri az Atyától, óvja meg tanítványait a gonosztól, a missziós parancs azonban ehhez a világhoz küldi őket.

Fotó: Mandiner-archív

Fotó: Mandiner-archív

Az egyházak állami támogatása politikai kampánytéma is. Egyes ellenzéki közszereplők rendre felvetik, csökkenteni kellene ezeket a forrásokat, kormányra kerülésük esetére ezt is ígérik.

Minden kormánynak kötelessége megőrizni a kulturális örökséget. Az azonban, hogy az egyházak most ilyen mértékben kapnak támogatást, csak részben jó, hiszen olykor hirtelenjében, rövid határidőket szabva történik mindez – már ami az építkezéseket és felújításokat illeti. A munkálatokat ráadásul nehezítik a bürokratikus szabályok, a folyamatos áremelkedés is. Így nehéz tervezni. Az egyházaknak juttatott állami pénzt egyébként három részre kell bontani. Az egyik a közös kulturális örökség megőrzése, a műemlékvédelem. A templomokat akkor sem szabad ledózerolni, ha egyetlenegy hívő sem volna. A másik elem, amikor közfeladatot vállalunk át – idetartozik az idősgondozás, az oktatás és az egészségügy területén végzett munkánk finanszírozása. Megjegyzem: régi, közkeletű tévedése a baloldali politikusoknak, hogy a felekezeti iskolák több állami támogatáshoz jutnak, mint az államiak. Ez nem igaz. Azt viszont tapasztalatból tudom, hogy az egyházi intézmények ugyanazt a pénzt mintegy húsz százalékkal gazdaságosabban használják fel. Az egyházi iskoláknak ugyanis valódi gazdájuk van. A harmadik rész a hitéleti támogatás. Mondják, az egyházak, a hívők tartsák el magukat. Ebben lehet igazság, ám az első két kategóriánál alapvetően állami feladatról van szó, arra semmiképp sem vonatkozhat ez a felvetés. Egyébként a templomba járók is adófizetők, úgyhogy ez valójában vakvágányra vezető mesebeszéd.

Az egyházaknak a kommunizmus előtt voltak birtokaik, működő tőkéjük, tudtak gazdálkodni. Most ez nem lehetséges.
Valóban. A rendszerváltozás utáni kárpótlási törvények szerint az ilyen ingatlanokra nem terjedt ki a rendezés, csak konkrét funkciókra lehetett bizonyos épületeket visszakérni, de pénztermelésre alkalmas vagyonelemeket, például föld­területet nem. Mostanában vannak próbálkozások az egyházi turizmus fejlesztésére, az ebből származó adóbevétel is az államnál vagy az önkormányzatoknál jelenik meg. Mindezeket is figyelembe kell venni, amikor valaki az egyházak támogatását veszi számba.

Mindenesetre látványosan kevesebben vannak ma a templomokban, a statisztikák is erre utalnak. Nemcsak Európa, Magyarország is egyre szekularizáltabb. Mi ennek az oka?
Egyfelől az embereknek téves egyházfogalmuk van, egyfajta társadalom- vagy politikaformáló tényezőt keresnek benne. Ahogyan Jézust is félreértették, a zsidók politikai messiást vártak, a római iga alóli felszabadítót, aki ingyenkenyeret ad, sokan ma is mást várnak az egyháztól, mint ami a lényege. Emellett eluralkodott a keresztény gyökerű európai társadalomban a fogyasztói szemlélet, ennek is jelentős hatása van. Az és addig számít embernek, aki és amíg produktív, mert olyan javakat állít elő, amelyeket el lehet adni, és ezáltal meg lehet gazdagodni. Az átlagember elsősorban az anyagiaktól várja a boldogságát. Az egyház mást hirdet. Feltehetjük a kérdést: arra neveljük a gyereket, hogy boldoguljon, vagy arra, hogy boldog legyen? Több mint negyven évig közvetlen kapcsolatban voltam az oktatásüggyel, s egy kezemen meg tudom számolni azokat a szülőket, akik ez idő alatt azt kérték, segítsük a gyermeküket boldognak lenni. De akár név szerint is fel tudnám sorolni azokat a milliomosokat vagy milliárdosokat, akik boldogultak, de nem bírták ki az életet. A birtoklás nem egyenlő a boldogsággal.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

Ez a mai kor újdonsága?

Az emberben mindig is megvolt a birtoklásvágy. Természetesen szükség van anyagi javakra a normális emberi létezéshez. Csakhogy ez önmagában kevés, ráadásul a felhalmozás sokszor lehetetlenné teszi, hogy az ember emberrel foglalkozzon. Sőt azt is, hogy egyáltalán magával törődjön. Ismerek olyan gazdag embert, akinek három nyaralója is van a Balaton mentén, de egyikben sem tud eltölteni akár csak egy hetet, mert nincs rá ideje, a fenntartásukhoz rengeteget kell dolgoznia. Mára a családja is szétesett, maradtak az örökösödési viták az összegyűjtött javakról. Nem tévedés: egy kalyibában nyugodtabban, boldogabban, kiegyensúlyozottabban lehet élni, s nézni a napfelkeltét meg a napnyugtát.

Vagy a fű növekedését – ahogy önről mondta Jankovics Marcell.
„Korzikám, van-e még fűnövés?” – valóban, mindig ezt kérdezte tőlem. Mert a Korzi azt fényképezi, hogyan nő a fű.

Ebben a rohanó világban kifejezetten értelmetlen idő­töltésnek tűnik.
Pedig egyáltalán nem az. Sőt. De szoktam télen az ablakból figyelni a madarakat is. Várok rájuk. Van egy hatszázas objektívem, azzal nagyszerű „arcképeket” tudok készíteni, ha türelmes vagyok.

Az advent is a várakozásról szól. Hogyan lehet a hétköznapi életben visszatalálni a betlehemi egyszerűséghez?
Nem karácsonyi téma, illetve hasonlat, de talán valamit megvilágít. Szívesen horgászok. Ahhoz azonban le kell ülni, s néha igen sokat várni a halra – akárcsak a természetfotózásban a megfelelő pillanatra. Ehhez bátorság is kell. Egy gyermek születését is ki kell várni, s nagy élmény számomra, amikor volt diákjaim, ismerőseim családot alapítanak, és örömmel közlik, hogy kisbabát várnak. Ez azonban korántsem üres várakozás, éppen ellenkezőleg: az egész életet át tudja alakítani, a teljesség felé irányít. Így van ez az adventtel is.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

„Nem mi vagyunk az urai ennek a világnak. De felelősek vagyunk érte” – mondta. Épülhetünk a pandémiából, lehet kedvező hozadéka ennek az időszaknak?

A világjárványnak lehetne kedvező hozadéka, de nagyon félek attól, hogy sokak számára nem lesz. Mert azt gondoljuk, hogy valamit elveszítettünk, és amint mód van rá, be kell pótolnunk mindent: utazást, vásárlást, élvezeteket, amit csak lehet. Pedig meg kellene tanulnunk igazán élni. Jó volna, ha a kijelentés igazságát át tudnánk érezni: fontosabb lenni, mint tenni. Többet kellene törődnünk egymással, és a nagy rohanás helyett le kellene lassulnunk, hogy valóban értékelni tudjuk azt, amit úgy hívunk: élet.

Személyesen hogyan élte, éli meg a koronavírus tobzódását?
Nem egyszerű senkinek a helyzete. Szerzetes vagyok, közösségben élek. Jó volt megtapasztalni, hogy a fiatalabbak milyen gondossággal figyeltek és figyelnek ránk, idősebbekre. Sok meghívás, előadás, amire felkértek, elmaradt. Viszont sokkal többet tudtam olvasni. Elolvastam például harmadszor is a Háború és békét. Egészen másként szólítanak meg idősebb korban az igazi alkotások, mint évtizedekkel ezelőtt.

Mit jelentett önnek a Nemzetközi eucharisztikus kongresszus, Ferenc pápa látogatása? Miben kellene esetleg változnia, újulnia az egyháznak?
Személyesen nem voltam jelen a kongresszuson. Boldog vagyok, hogy nagyszerű közösségi élményben lehetett mégis részem. Egy világméretű asztalközösség, imaközösség élményét tapasztaltam meg. Örültem azok lelkesedésének, akik személyesen részt vettek, és beszámoltak. A péteri szolgálat lényege – és Ferenc pápa ezt valósította meg –, hogy erősítse meg a hitben a testvéreket. Ez történt. Fiatalok sokasága, életereje vált láthatóvá. Már utaltam rá, hogy az egyház elsősorban nem szervezet, hanem élő közösség. Erre van nagy szükség: az élő közösségekre, az egymást erősítő, egymással szolidáris kapcsolatban lévő, élő és éltető közösségekre. Leírni nem tudom, mit éreztem, amikor a pápai szentmise előtti estén hatalmas tömeg kísérte az oltáriszentséget a Hősök terére. Több százezer ember. Ők nem pápát látni mentek, hanem együtt imádkoztak. Természetesen a pápai szentmisén részt vevők élménye is lényeges: tanúságtétel a világ előtt, hogy vagyunk, akiknek fontos Jézus ügye. És felejthetetlenek Ferenc pápa szavai: „Ne csodálói legyetek Krisztusnak, hanem követői!”

Jó volna, ha megéreznénk: az élet ajándék”

Mit üzen nekünk karácsony ünnepe ebben a bizonytalan, járvány sújtotta időben? Hogyan találkozhatunk Krisztussal a sokszor sűrű és kavargó életünkben?
A világjárvány elgondolkoztatja az embereket. Jó volna, ha meg­éreznénk: az élet, a létezés ajándék. Egyáltalán nem magától értetődik, hogy vagyunk. Meg kell becsülni az életet. A kereszténység lényegéhez tartozik, amit Jézus az ítéletről mond: „Éhes voltam, és adtatok ennem.” Krisztussal a másik emberben találkozhatunk, az elesettekben, a rászorulókban, a betegekben, az öregekben, a hontalanokban. Kemény kihívás ez mindannyiunk számára.

Fotó: Földházi Árpád

Fotó: Földházi Árpád

Mit kíván az ünnepre Magyarországnak?

Azt, hogy ne szakadjon szét, a legkülönbözőbb emberek is vegyék észre azt a fényességet, amely valamennyiünknek világít. Ugyanaz a nap kel föl mindenkinek. Ne legyünk gyűlölködők, tudjunk egymásról jót mondani, és becsüljük meg az emberi méltóságot, függetlenül attól, kinek mi a felfogása! Ne felejtsük el, Jézus mindenki számára megszületett, csak rajtunk múlik, elindulunk felé vagy sem.

Forrás: Mandiner, 2021. december 2.