Hol állt a művész?

   A Lelkész utca 1949-ben                    és a (mai:) Felhévízi utca 2025-ben

Kegyetlenül nehéz évek jártak a negyvenes évek végén Újlakon is. Az ostrom pusztítása után a testi-lelki szenvedéseiket hordozó túlélők, az áldozatok fel nem dolgozható emlékével, romok között folytatták az életüket. Közben az akkori mindennapok terheit és fenyegető megpróbáltatásait is el kellett viselniük. Amit lehetett újjáépítettek, amit nem, azt emlékezetükben örökítették meg.

Olvass tovább

A haza oltárára felajánlott harangjaink

Az Uj Idők című szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap 1916. október 8-ai száma közölte ezt a fényképfelvételt templomunk két elrekvirált harangjáról.

Az első világháborúban azon a nyáron került sor a templomi harangok hadi célú igénybevételére.

A hívek minden templomban megrendült szívvel, ünnepélyesen fohászkodva búcsúztak tőlük: „Isten tiszteletére voltak szánva, felszentelve, és kérjük az Istent, segítsen meg minket további véres küzdelmeinkben, hogy e harangok a dicsőséges hadjárat befejezésében s az ennek megfelelő boldog béke mielőbbi létrehozásában közreműködhessenek.”

Ezáltal a harctereken küzdő hadbavonult hozzátartozóikért is kérték az Isten segítségét.

Olvass tovább

A 29-es busz első útja

A Duna felé ereszkedő Szépvölgyi út nyomvonalát vízmosás formálta. A szabályozott út kiépítését a múlt században az itteni kőbányák és téglagyárak mellett a nyaralók és a növekvő számú állandó lakos közlekedési igényei sürgették. A helybéliek több évtizedes fáradozása végül sikerrel járt. A Szépvölgyi út nagyforgalmú közlekedési kapcsolat a partmenti és a hegyvidéki részek között. A két újlaki településrész szervesen összeforrott. Szerepe volt ebben az autóbuszközlekedés megindulásának is. Az 1938. augusztus 15-ei, nevezetes eseményt több napilap megörökítette.

A Magyarország című lap aznapi számában képet is közölt a különleges eseményről:

Dr. Pálfi Lajos újlaki plébános megáldja az első 29-es autóbuszt a végállomásnál

Olvass tovább

Újlakról – Budapestre

„Házmán Ferencz, az utolsó budai polgármester, a zokogástól csak szaggatottan mondhatta el bucsu-beszédét. És vele sírtak a budai városatyák és mind az öreg budai polgárok.” – örökíti meg Ágai Adolf Óbuda, Buda és Pest városegyesítésének nevezetes budai pillanatát. (Porzó [Ágai Adolf]: Utazás Pestről – Budapestre 1843 – 1907. Bp. 1908. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság kiadása, 132. o.)

Olvass tovább

Egymás terhe

A Lajos utcai parkoló helyén tíz épület állt. Keskeny homlokzatú, alacsony, kopott házak. Hosszú hátranyúló udvaraikból kicsi, szoba-konyhás bérlakások nyíltak. Újlak múlt század eleji, iparosodó korszakában munkásemberek éltek bennük.

Olvass tovább