Immár több, mint 250 éve fogadja híveit – és mindenki mást, aki belép kapuján – ez a Sarlós Boldogasszonynak ajánlott, első pillantásra barokk, alaposabb vizsgálódásra már klasszicizáló formajegyeket is mutató, méltóságteljesen szép, barátságosan hívogató épület.
Isten háza ez, ahol egymást követő generációkban imádják Őt ennek a római katolikus egyházközségnek a hívei. Elsősorban tehát szent hely, ahol a főoltár közepén felragyogó aranyozott szentségházban lakó Oltáriszentségben valóságosan van jelen az Isten. Nemcsak e templom közösségéhez tartozókat, de válogatás nélkül mindenkit – Téged is, aki most idejöttél – vár és elfogad. Azt is, aki csak az épület műemléki-művészeti szépsége miatt lépett be körülnézni, azt is, akit az élet forgatagában a hely csendje és nyugalma vonzott, s azt is, aki talán maga sem tudja, hogy éppen Őt, a Teremtő, Megváltó és Megújító Istent keresi, azt, akit eddig még nem talált meg.
Nyugodtan nézz körül, és érezd át az előttünk élők hitét, amelynek élő lenyomata ez a templom. Mondj el egy fohászt, és/vagy csodáld meg sajátos hangulatát, amelyből éppen ez a folyamatosság árad. Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy lásd: nem egyetlen, nagyon gazdag megrendelő kívánságára jött létre ez a templom, egyetlen nagytehetségű művész kezét dicsérve, hanem sokak áldozatából és közreműködésével.
Rövid építéstörténet:
A templom a főbejárata feletti latin nyelvű feliratban (CREATORI 1705 CREATURA) a plébánia alapításának évszáma jelzi a kezdeteket. A mai épület későbbi. Inkább hűséges, mint tehetős építtetőinek, az akkoriban főleg német anyanyelvű újlaki (Neustift) híveknek valamivel több, mint ötven évig tartott felépíteni és berendezni templomunkat (az épületet 1746-1766 között Hamon Kristóf és Nepauer Máté emelték, a Hickisch Kristóf tervezte főoltár 1799 évi átadásával fejeződött be a belső berendezés). 120 évvel az alapítás után, 1825-ben szentelte fel Rudnay Sándor hercegprímás a templomot. Az ötven évvel később súlyos károkat okozó 1875-ös felhőszakadás emlékét a templombelsőben kis „Vízállás” jelző tábla őrzi.
A torony sorsa is nehezen alakult: az elsőt, amelyet a bejárati homlokzat közepe fölött kezdtek építeni, le kellett bontani, mielőtt ledőlt volna – helyette készült a déli oldalhoz csatlakozó ma is látható torony, amelynek a legfelső, „sisak” részét elemi csapások miatt kétszer is meg kellet újítani: mai formáját Ybl Miklós tervei szerint nyerte el 1877-ben.
A felszentelés 100. évfordulójára, 1925-ben felújították a templomot, a falképek is ekkor készültek. A II. világháború utáni (1950-60-as évek) műemléki helyreállítása óta külsöjében ismételten megújult a templom (1997, 2005) hűen megőrizve eredeti értékeit, szépségét.
A templombelső:
Az orgonakarzatot tartó hármas ívsor alól tárul fel a három boltozati szakasszal fedett, impozáns egyhajós belső tér. Arányai és tagolásának kialakítása miatt nagyobbnak, monumentálisabbnak érezzük valóságos méreteinél; mindkét oldalon íves formálású mellékterek gazdagítják a térhatást, természetesen felhasználva a boltozati hevederek vízszintes erőhatásainak felvételére a térbe „behúzott” faltestek adta lehetőséget.
A berendezésről:
A főoltáron Mária és Erzsébet találkozását (a templom névadó jelenetét) ábrázoló kép Falconer József (svájci származású festő) műve, a szobrokat Held Frigyes készítette (1799). Az érdekes, forgó rendszerű szentségtartó a korábbi, 1761-es oltárból származik. A szószék (1747-48), a budai Klarisszák ajándéka, 1774-ben; a diadalív másik oldalán álló Szt. Anna oltár – a budavári Nagyboldogasszony templomból – 1779-ben került ide. Az itt látható fa Piéta szobor (1818) Dunaiszky Lőrinc műve. A mellékoltárok az újlaki polgárok adományaiból létesültek, kedves szentjeiket (például Szt. Sebestyént) ezért többször is szerepeltetik. A főoltár felől nézve baloldalon az első a Szent Kereszt oltár, 1766-os alapítású. Ezen az oldalon a középsőt Szt. József (1762-63), a bejárat felőlit Szt. Flórián tiszteletére állították (1778). A másik oldalon folytatva: Páduai Szt. Antal (1777-78), majd a Szűz Mária oltár (1760) következik. Ezen az oltárasztalon áll a korábbi templom kegyképe, 1706-ból, amely Segítő Szűz Máriát ábrázolja (későbbi másolatát a főoltáron is látjuk). A főoltárhoz legközelebb a Jézus Szíve oltár áll, korábbi Nepomuki Szt. János oltár helyére került 1782-ben. A szobor 1902-ból való. A 14 stációképet Fáy Albert festette 1781-ben. A liturgikus cselekményeket 1905-ből származó Rieger orgona hangja kíséri (sajnos jelenleg nem üzemel, javításra szorul).
Az elmúlt évtizedekben is alakult, gazdagodott a templom. A főhajó falképeit megtartva, a barokk térhez illeszkedő, egységes architektonikus kifestés készült (Tarr György festő-restaurátor művész munkája). További új elemek a tardosi vörösmészkő lábazat, és a főbejáratnál a karzat alatti rács. Visszanyerte történeti rendeltetését a Szent Vér kápolna (Lasetzky Frigyes tervei alapján), amely könyvtárként és kis kiállítótérként is működik, és a templomtérből is elérhető a torony alatti átjáró megnyitásának köszönhetően. Az új liturgikus tér kialakítása 2009-10-ben készült el (az elrendezés Lasetzky Frigyes, az oltár és az ambó Fejérdy Tamás tervei szerint valósult meg).
Templomunk új kincse a Jézus Szíve oltárnál elhelyezett Szent Margit ereklye (az ereklyetartó Bedécs Kristóf ötvösművész, a kép Feszty Masa műve). A Szent Anna oltárhoz kapcsolódik a gyermeket várók és remélők imahelye.
A templom közössége:
Az egymást követő évtizedek, évszázadok alatt sokszorosan kicserélődött, átalakult – de napjainkban is változatlanul élő hittel dicsőíti Istent és óvja-használja az elődöktől örökölt templomot, s a hozzátartozó, 20. századi hittantermekkel bővített, eredetileg szintén 18. századi plébániaházat. Hétköznapi és ünnepi szentmiséinkre, közösségi imára (zsolozsma, rózsafüzér, szentségimádás) és minden más alkalomra is mindenkit szeretettel hívunk, várunk. Téged is!
dr. Fejérdy Tamás