Decemberi délelőtt, 1958

Semmi különös. Öreg bácsi próbál átjutni a Bécsi út túloldalára. A fénykép életlen és karcos. A bácsi és a környezete szegényes küllemű. A forgalom gyér. Árnyékukba burkolódzó járókelők mennek a dolguk után. A háziasszonyok talán a szerény ünnepi sütés és főzés hozzávalóit gyűjtögetik. Az úton mindkét irányban Csepel teherautó. „Teljesítik a tervet.” A téli nap bágyadtan és laposan világít. Hosszú árnyékokat vet. A bácsi már ingatagon, nehezen jár. Lába bizonytalanul cipeli az egyre nehezedő évtizedek súlyát. Csak átérjen! A bot nem elég. Könnyen megbotolhat, eleshet. Esendőségében – így is, úgy is –, bizakodóan öleli magához a karácsonyra szánt fenyőt.
Adventben, Újlakon.