A Lajos utcai parkoló helyén tíz épület állt. Keskeny homlokzatú, alacsony, kopott házak. Hosszú hátranyúló udvaraikból kicsi, szoba-konyhás bérlakások nyíltak. Újlak múlt század eleji, iparosodó korszakában munkásemberek éltek bennük.
Plébániai karitász csoportunk fennmaradt környezettanulmánya az egykori lakók emlékét őrzi. Talán szomorú, de nem méltatlan olvasmány:
özv. F. I-né. III. Lajos-u. 83. 4. ajtó.
21 éve lakik itt.
Szül.: Nagykanizsa. 1884. febr. 28.
21 évig a Ganz Villanygyárban dolgozott, a Fény-u.-ban. Öregségije a munkája után 400.-Ft.
Rk. Vallásos. Minden este jön templomba. 30 éve özvegy. 2 gyermeke volt, de azok kis korukban meghaltak. 74 éves. Egyedülálló. A rokonai már meghaltak.
Jobb keze el volt törve. (Szept. 27.) Most már összeforrott, de nem tudja még használni. Nem hajlik és állandóan fázik. Mostanában pénzért mosat. A szomszédasszony naponta megfésüli. Kitakarítani, megfőzni tud magának. Petróleumfőzője is van. Télen, ha nincs tüzelője, befekszik az ágyba. – Tavaly télen béloperációja is volt. 1 m belét kivették. (Jobboldali lágyéksérv.) Szívizom elfajulással állandó orvosi kezelés alatt áll. Magas vérnyomás.
Szoba-konyha. 25.-Ft a lakbér. (főbérlet.)
Nincs tartozása. Alkalmi munkát nem bír vállalni a keze miatt.
Tisztaság, rend volt a lakásában. Pedig csak bal kézzel dolgozik. Osztáskor egy kabátot kapott. Igen hálás érte. Mutatta a régit. Valóban nagyon rossz volt már. A templomba utóbbi időben úgy jött el, hogy a szomszédasszony kölcsönadta neki az ő kabátját. – A ruháit agyonfoltozgatja.
Jakobey Jolán ajánlotta a Karitász figyelmébe.
Bp., 1957. X. 21. Lendvai Lenke
Emlékezetük szolgálja a ma élők hitét és erősítsen emberségünkben!