„Házmán Ferencz, az utolsó budai polgármester, a zokogástól csak szaggatottan mondhatta el bucsu-beszédét. És vele sírtak a budai városatyák és mind az öreg budai polgárok.” – örökíti meg Ágai Adolf Óbuda, Buda és Pest városegyesítésének nevezetes budai pillanatát. (Porzó [Ágai Adolf]: Utazás Pestről – Budapestre 1843 – 1907. Bp. 1908. Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság kiadása, 132. o.)
Házmán Ferenc: Franciscus Xaverius Haszman, akiről itt megemlékezünk, 1810. április 10-én született az Újlak 167. számú házban (ma: Bécsi út 52.), Paulus Haszman és Elisabeth Holczspach gyermekeként, és április 17-én keresztelte meg az újlaki plébános (Szojkovics Ferenc), amint azt a Buda-Újlaki Sarlós Boldogasszony Plébánia Kereszteltek anyakönyvében, az 1810. évi 63. sorszámú bejegyzés tanúsítja. A család egyes tagjai a XIX. század harmincas éveitől a Házmán névalakot használták.
A Haszman és a Holczspach ágon is jellegzetes újlaki foglalkozásokat űztek és fontos szerepet vittek Újlak közösségi életében. Paul Haszman szorgalmas és hozzáértő gazda. Az 1828-as összeírás szerint 23.600 négyszögöl szőlő volt a tulajdonában. Ezzel Újlak egyik legnagyobb szőlőbirtokos polgára volt. 1832-től haláláig ő volt az újlaki bíró is. Fiai közül Ferencet hivatali pályára szánta és taníttatta. Károlyból molnár és lisztkereskedő lett. (Az újlaki partnál akkoriban, a 41 helybéli molnár 29 hajómalmot működtetett!) János a szőlőművelő hagyományt folytatta.
Franz Haszman tanulmányait a templommal szemben álló kéttantermes újlaki katolikus elemi iskolában kezdte. Ennek igazgatója mindenkor a helybeli plébános, akkor Balásy Ferenc atya. A tanító pedig abban az időben Appelshoffer József iskolamester volt. A gimnázium grammatikai osztályait az esztergomi bencéseknél, a humán osztályokat a nyitrai piaristák főgimnáziumában végezte. A pesti egyetem jogi karán 1832-ben szerzett diplomát.
Buda város tanácsának szolgálatába lépett. Hamarosan a város főügyésze, majd főjegyzője lett. Emellett 1843-44-ben Buda követe a pozsonyi országgyűlésben. A kémjelentések kiemelték Perczel Mórhoz, Szemere Bertalanhoz és Kossuth Lajoshoz fűződő kapcsolatát. 1847-48-ban újból országgyűlési követnek választották.
1848 április 7-én, amikor az országos ülésen bejelentették az első független, felelős magyar kormány kinevezését, Házmán Ferenc képviselő javasolta a két város, Pest és Buda egyesítését.
1848-49-ben a Belügyminisztérium osztálytanácsnoka, majd külügyminisztériumi osztályfőnök.
A világosi fegyverletétel után, augusztus 23-án éjjel, Szemere Bertalannal, Lórody Edével és Grimm Vincével együtt ő ásta el a magyar Szent Koronát és a koronázási jelvényeket Orsova mellett.
Emigrált. A hadbíróság távollétében kötél általi halálra ítélte és jelképesen felakasztották. Törökországban, majd Amerikában élt, gyakran egzisztenciális bizonytalanságban. 1867-ben térhetett haza, amikor Buda polgármesterének megválasztották. Ismét országgyűlési képviselő lett.
1870. július 16-án, Pest és Buda egyesítéséről közös indítványt terjesztett a Képviselőház elé Wahrmann Mórral, Pest lipótvárosi képviselőjével. Továbbá, hogy a fővárosról alkosson külön törvényt az országgyűlés. A vita évekig elhúzódott. Végül megszületett (az 1872. december 22-én szentesített és másnap az országgyűlés mindkét házában kihirdetett) Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget egyesítéséről szóló, 1872. évi XXXVI. törvénycikk.
Budapesten hunyt el, 1894. április 14-én. Zárkózott, szigorú jellemű férfiúként jellemzi őt a Vasárnapi Ujság nekrológja: „Egyike volt ama keveseknek, akik kerülték a zajos feltűnést és csendben dolgoztak a haza és embertársaik javán. Házmán igazi megtestesülése volt a polgár-erényeknek.”. (Vasárnapi Ujság, 1894. április 22. 41. évf. 16. sz., 261-262. o.)
Ahol ma a Puskás szobor áll a Bécsi úton, a mögött, a túloldalon volt a Haszman-ház. Arra járva emlékezzünk kegyelettel arra az újlaki hazafira, aki jelentékenyen közreműködött államiságunk jelképe, a magyar Szent Korona megmenekülésében és Budapest főváros megszületésében is.
Sírja 2004 óta nemzeti sírhelyként védett. (A Fiumei úti sírkertben, a jobb fal mellett, a 228. sírhelyen nyugszik.)
A Jókai tollára illő, fordulatos életéről, levéltári dokumentumok alapján írott könyv online is olvasható:
Czaga Viktória: Házmán Ferenc, Buda utolsó polgármestere (1810-1894). Bp. 1997. Budapest Főváros Levéltára (Várostörténeti tanulmányok)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_VT_1997_buda_utolso/?pg=0&layout=s